Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Klemm Antal: A vogul és az osztják tárgyas igeragozás 85

88 KLEMM. ANTAL mel ellátott igealakokon kívül olyanok is, amelyekben nincs tárgyra utaló külön alaki elem, mint a följebb idézett példákban láttuk. Ezek a tárgyra utaló alaki elem nélkül való igealakok nem a tárgyra utaló alaki elemmel alakult teljesebb alakokból keletkeztek a tárgyra utaló alaki elem elveszésével, hanem eredetibb alakok. Vö. ennek a jelenségnek részletesebb magyarázatát alább. 2. A kettósszámi és többesszámi tárgyra vonatkozólag a vogul nyelvjárások egyikében sincs — a tavdait kivéve — a tárgyas ragozása igealakokban külön tárgyszemélyjelölő alaki elem. A vogT.ban mind egyesszámi, mind többesszámi tárgyra utaló külön alaki elem (-1, -t) van, mégpedig egyes- és többesszámi mindhárom személyű alanyra vonatkozólag; hasonlóképen az osztjÉ.-ban is van tárgyra utaló külön alaki elem (/), de ez csak többesszámi tárgyra utal s egyúttal kettősszámira is. Azonban ezek a tárgyra utaló alaki elemek nem a 3. személyű személynévmásból keletkeztek, hanem mind a vogulban, mind az osztjákban más-más eredetűek, mint utóbb majd látjuk. 3. A személynévmási eredetű 3. személyű tárgyszemólyjelölő elemnek a tárgyas személyragokban való fölvétele arra kényszerítette a logikai magyarázat híveit, hogy a birtokos nóvragozásban is fölvegyenek ily személynévmási eredetű alaki elemet, azt ugyanis már BUDENZ és előtte mások is (pl. CASTRÉN, Gramm. d. samojedischen sprachen) észrevették, hogy a tárgyas és a birtokos személyragok megegyeznek. A tárgyas személyragoknak a birtokos személyragokkal való szoros kapcsolata azonban szintén ellene szól a tárgyas személyragok HuNPALVY-BüDENz-féle logikai szellemű magyarázatának. BUDENZ szerint (UA. 314—315) a vogul többesszámi tárgyra vonatkozó tárgyas személyragozású igealakok -cin- (-ane-)-jében (vö. vogÉ. ^ rati-ané-m ,ver-őket-én, én verem őket' stb.) „3. személynévmás foglaltatik... Vagyis alakra nézve az -cin e h. való: -tan v. -lein". Ez a -tcin, -Ián pedig szerinte nem más, mint a többesszámi 3. személyű személynévmás: tan, melyben az -n szerinte a személynévmási többesképző (vö. vogÉ. ma-n ,mi', na-n ,ti', ta-n ,ők'), „amely jóformán azonegy a több ugor nyelvben még meglevő na, nü többes-számi mutató névmástővel (finn na, ne, no, cser. ni, nu, zürj. ni, na, mord. na, no)a

. UA. 315. Ez az

-ane- *-= -tcine-= -tané- szerinte a tárgyas ragozású igealakokban „általános determinativum, végarticulus" szerepét tölti be (vogÉ. ^rati-ané-m ,verőket-én'). Minthogy BUDENZ látta, hogy a tárgyas személyragok meg-