Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolata 62

AZ UEÁLI ÉS A TÖRÖK NYELVEK ÖST KAPCSOLATA 75 <» török: ujg. oszm. (SAMI) syy- 'beleférni' KAS^ARI-BROCKELMANN syy- 'hineingehn, passen, ausfüllen' | csag. siy- id. | kaz. tel. kar. syj- 'hineinpassen' | kirg. [KATAR.] syj- 'noM-fccTHTLCH, VMÍCTHTLCH (elférni)' | kún, kir. sl k

hineingehen, hineinpassen' | tar. siydur- 'hineinstecken' | ujg. sor, szag. kojb. syy- 'hineinpassen, hineindringen | csuv. s§n§á- 'beleférni, elférni'. <» török: oszm. SÁMÍ siy- 'lyukba, gödörbe jutni, lesüllyedni, elrejtőzni; megemésztődni; behatolni; a földbe behatolni (víz)' kir. csag. kturk. tar. bar. ujg. siy- 'in die erde einziehen (vom wasser), hineinpassen, mit gewalt und unwiederbringlich anjemar.d gefesselt sein, anhángen, verbunden sein; (ujg.) sich aneignen, passen; (tar.) in den ohren klingen' | KIS^ARI-BROCKELMANN siy- 'versinken, eindruck machen (wort), bekommen (speise)', siydür- 'eindringen lassen, eine speise bekömmlich machen', siyis- 'ganz versinken (wasser)' | ujg. kturk. csag. siyür- 'eindringen lassen, hineinstecken' | krm. siydir- 'verdauen' j jak. iy- 'eindringen, eingesogen werden'. 14. 'dugni' finnugor: m. dug | vog. tuy-: iu-tuyul't- 'bedug (zustopfen)' | ind. toyg§-, toygo- 'bedug (hineinstecken)' | f. tunke- "benyom, dug'. (SZINNYEI, NyH.7

39.) ÓC török: tel. alt. leb. kir. küer. kaz. oszm. tyk- 'feststopfen, festdrücken, hineinstopfen, hineindrángen, verstecken' | oszm. tylca'zustopfen'. 15. 'varázsbot, varázsolni' finnugor: f. árpa Vahrsagungswerkzeug; schlagrute, um verborgene dinge zu entdecken; botschaftsstock; hobelspan oder ringknoten, den man beim zaubersieb anwendet', arpoja 'wahrsager' | fÉ. arp 'loos, zaubermittel', arbutama 'hexen, zaubern' | lapp vuorbbe 'sors, fortuna; annulus orichalci, in membranam tympani magici, quoties pulsabatur, imponendus' | [? m. orvos | ? votj. urves, urbeU 'ein krankheit verursachendes geisteswesen; die opferceremonien, unter denen dieses geisteswesen vertrieben wird']. (SETÁLA, SUS. Aik. XVII, 50—51, j.; WICHMANN : FÜF. I, 99—104; MUNKÁCSI: KSz. II, 312—315.) oo török: sor orba, szag. orby, tel. alt. orbű 'der schlagel, mit dem der schaman seine trommel schlagt' | tel. leb. sor. kir. kkir. tar. szag. kojb. kacs. bar. tob. csag. kturk. árba- 'hexen,