Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 59 Készül cikket írni válaszul az Erdélyi Múzeumba; utóbb azonban lecsitul, még jót is lát ZSOMBORI értekezésében s nyilvánosan nem felel neki. 145. Sokkal súlyosabb BEREGSZÁSZI NAGY PÁL könyve: „Dissertatio Philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingva magyarica" (Pest, 1815.). A szanszkrit nyelv egyszerű, világos és szabályszerű szerkezetéhez hasonlítja a magyart. A szanszkrit nagy szabályszerűségét tudósok munkájának tulajdonítja ; ezért a magyar nyelv rendszere fölött is azoknak kell őrködniök. A régi magyar nyelv törvényeit régi íróink ós tudósaink mindig tiszteletben tartották ; tisztelni kell őket ma is, ha nyelvünket gyarapítani és mívelni akarjuk. De ennek ép ellenkezőjét látjuk újabb irodalmunkban. Az újabb írók a nyelvi)ővités határait vakmerően átlépték, azt a szabadságot, melyet a származtatás törvényei megadnak, szabadossággá változtatták; önkényesen koholtak sok fonák, idétlen, szörnyeteg szót, vagy hetvenkedésből, vagy az etimológia nem tudásából; mindenfelé németességekkel élnek, melyek ellene vannak nyelvünk természetének. „Tales [voces] certe fingere talibusque uti, non est lingvam excolere, sed vei jam excultam turpare, pessumdare. Ingenium grammaticum dum parturit, obstetrix ei etymologia — non analógia solum — adsistat necesse est". (IV—V.) Ehhez hozzáteszi több ízben: „deinde usus et consvetudo". (pl. 188.) Az egész könyv voltaképpen annak a kimutatása, hogy nyelvújítóink pusztán az analógia, legtöbbször vélt és hibás analógia után indulva, a szavak származásának, etimológiájának törvényeit megszegték; innen a sok szószörnyeteg. Könyve első részében a szükséges hangtani ismereteket adja, második részében a szóképzés és összetétel törvényeit, mindenütt utalva a nyelvújítás helytelen alkotásaira. 146. SÍPOS 0 és új magyarja. A másik könyvecske, mely a maga idejében ortológus támadás hírében állott, SÍPOS JÓZSEF szentesi tanárnak név nélkül megjelent munkája: „0 És Ujj Magyar, vagy rövid Értekezés, miképen kelljen az 0 Magyarsággal az Ujjat egyesíteni; az az, miképen kelljen a' régi Magyar Nyelvet új szavak, szólások ós formák által gazdagítani úgy, hogy azt természeti állásából ki ne vegyük, mint némellyek. Előadta egy a' Régieket és heljes Újjításokat egyformán kedvellő, de a' nyelvet elrontani iszonyodó Magyar". (Pest, 1816. 96 lap.) Látnivaló, hogy az „egyez-