Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 5 fordítását elárasztja készítményeivel. Erre már kitört a vihar. Az öt tiltakozó levelet, melyet 1786 augusztusában kapott, sajnos, szöveg szerint nem ismerjük, de hogy kivált kettejét ,nem tette ablakába', azt maga is elismeri. Mentő-levelének végén maga parodizálja „halotti búcsúztató" alakjában elméjének szüleményeit s evvel mintegy mintát adott a gúnyiratok hosszú sorának, melyek a nyelvújítók munkáit egy századon végig kísérik. Evvel fölébred az ortológia, a helyes magyarság védelme, megkezdődik a neológia ellen a harc, melyben egyik fél sem válogatta a fegyvert s a pamflettől a komoly tudományos értekezésig minden eszközt felhasznált. 88. A Magyar Musa levele. A sort megnyitja egy leoninus disztichonokban írt támadás a bécsi Magyar Musa 55. levelében.1

) A névtelen versíró, 1786-ot írva címül, kegyetlenül nekiesik a „szeles és hitván Magyarotskának", „forr minden erébe harag", mit mivel az a nyelvvel, „tsupa bosszúság mindennek ez a' Magyar Újság'', melyet magyar ember meg sem érthet, annyi benne a „bolond gomba"; közülök 50-et beleillesztve versébe, „süsse meg az Úr" kívánsággal rekeszti be a bűnlajstromot. Majd midőn olvassa az előtte nem ismert szerkesztőnek ígéretét, hogy felhagy új szavaival és „penitentia formát tart levelébe", megbékél vele, felszólítja, hogy „másba mutassa jelét a' nemes elmének" és parolát ad. Hogy ki e levél szerzője, nem tudjuk. Mikor SOMOGYI GEDEON a Mondolatban, mintegy jeligéül, hat sort idéz belőle: CSABAI A. nevet ír alája; ennek kilétét sem ösmerni, hacsak nem az a CSABAI ANDRÁS, aki ÉDES GeRGELYnek sárospataki diáktársa volt és vele együtt vígan faragta a GYÖNGYÖSSI jÁNos-féle leoninusokat; egyéb híre az irodalomban nincsen.2

) Ugyané számban, mintegy válaszképpen jelenik meg egy rímes tizenkettősökben írt vers, mely megengedi, hogy bolondság új szót csinálni a szokott szó helyébe: „De bezzeg az ám a' dolog bökkenője, Hogy rövid a' Magyar nyelvnek lepedője" s ezért szükség van az új szóra. 89. BACSÁNYI véleménye. Ugyancsak ez évfolyamban (70—72. sz.) jelenti ki BACSÁNYI a fordításról írt értekezésében,3

) hogy „nem lehet ... a' Fordíttónak vétekül tulaj doni ttani, ha az eredeti-írásban található új dolgokat és gondolatokat ő-is új szókkal *) 1787, 440; szöveg szerint újra Nyr. XXVIII, 210. 2) Aba.fi

Figyelője V, 280, 282. 3) Űjra a Kassai Magyar Museumban, 1788: 13.