Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

6 TOLNAI VILMOS fejezi-ki. Ez koránt-sem rontya, sőt gazdagíttya nyelvünket." A M. Museum bevezetésében (XIX—XX) azonban mind az idegen szavak halmozását, mind a BARTzAFALvi-féle szógyártást elítéli: „. . . gondolatainkat telljességgel Magyarul akarván ki-fejezni, új szókat koholnak 's nyelvünknek könnyű, természetes folyását, a' sok •delem -dalom -vány -mány, 's több efféle idétlen hosszú szavainkkal rútíttyuk". Nyilvánvaló, hogy BACSÁNYI nem magát a szóújítást kárhoztatja, hanem a rút és hosszú szavak sértik ízlését; nem a nyelvhelyesség, hanem az esztétikai érzék mondatja ítéletét. A „Beszédjében (1798) *)* leckézteti a szükségtelen újítások követőit. 90. KAZINCZY első bírálatai. Ez első csetepatét követi ugyancsak a M. Museumban (1788) KAZINCZY komoly fejtegetése, ax első, megokolt ortológus nyilatkozat. Már a M. Museum I. negyedében (50. 1.) nyelvi szempontból bírálja GELEI JÓZSEF Kobinson-fordítását, melyet nyomon követett ,Halló boldog estvéje'. Egyik kifogása az idegenségek: németességek és latinosságok ellen irányul; a másik „a' populáris alatsony szóllások" ellen, miket 130 lappal később „paraszt szóllások"-nak mond és „Fel-hevűltt bosszankodás" sal rója meg ezeket újra BARTZAFALVI Szigvárt-fordításának bírálatában.2) Mind a fordítás, mind a Hírmondó-beli új szavak alkalmat szolgáltatnak neki, hogy a szócsinálásról elvileg nyilatkozzék, miután GESBNER Idilliumi fordításának előszavában már kárhoztatta a „boldogtalan szó-faragást". Előbb azonban megtudakolja KÁDAY véleményét. A levél maga, sajnos, nincsen meg, RÁDAY válasza azonban megvan : „Nem vagyok én ugyan azon értelemben, hogy új szókat teremteni ne lehessen, ha ujabban folyamatban hozzuk [a] vagy az ez előtt 200 esztendővel szokásban lévő 's már feledékenységben ment szóllások módgyát, [b] vagy pedig az Magyar nyelvnek Analógiájával meg edgyező új szókat faragunk, [c] vagy ismétt az más nyelvekbül már bé vitteket és ösmeretesseket meg Magyarosittyuk, [d\ vagy pedig még az be nem vitteknek Magyar végző hangot adunk" (1788, jan. 4. Kaz. Levél. I, 159). KAZINCZY nem követi szórói-szóra mesterének véleményét, hanem lényegesen változtat rajta: „Én a' szó-szerzést átaljában tilalmasnak nem állítom: de azt kívánnám-meg: 1. h o g y az újonnan találtt szó, azt, a' mit jelenteni akar, alkalmasint ki-nyom ja. SZABÓ J) Megjelent

SZANA T. Figyelőjében (1875, 3—4. szám). 2) Magy. Mus. H. negyed, 180. lap.