Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

58 TOLNAI VILMOS a' Grrammaticus, ha csak Grammaticus, csak őrje, rabja". KAzmczYt az ellenvélemény arra bírja, hogy elveit a végletekig kiélezze, hogy a harcot is végletekig fokozza. Közben újra elküldi mindenfelé a már 1810-ben készült, de a Tövisekbe fel nem vett epigrammáját a Nyelvrontóról: „Rontott, mert építeni akart, Palladio . . .", híveit tüzeli, ellenfeleit ingerli, érezvén a maga igazságát, mikor az író egyéniségének függetlenségét meg akarja szabadítani az iskola és a társas megegyezés nyűgöző igája alól. Hogy szavai, elveinek fogalmazása szélsőséges és túlzott volt, azt magyarázza a küzdelem heve és KAZINCZY törekvése, hogy a nemtörődömséget s a közönyt megtörje. Időközben nyomtatásban is jelentek meg, nem annyira támadások, mint inkább komoly fejtegetések a nyelvújítás ügyéről. 144. ZSOMBORI JÓZSEF gyulafehérvári tanár: „Egy két észrevétel a' magyar nyelv' mostani állapotjáról" címen értekezést írt az Erdélyi Múzeum III. füzetébe (1815, 152.), melyben minden név megnevezése nélkül az újabb irodalom nyelvi jelenségeiről szól. Hivatkozik az ARANKA-féle erdélyi nyelvmívelő társaságra s újra óhajtja ilyennek megalapítását, mert csak tudósok együttes munkálkodásától várja annak a zavarnak megszüntetését, mely a nyelv bővítésében és csinosításában uralkodik: „a' Nyelvmívelés, rontássá vált ... Jó igen jó volna, minden Magyar írónak, előre meggondolni azt, hogy a' Nyelv nem az enyim sem nem a' tied, hanem édes miénk". A nyelvbővítós módjainak azokat sorolja fel, melyeket e korban minden józan ortológus helyeseknek tartott; bővíteni kell, de módjával, ritkán. Kíván az újítótól nem feszes, de mégis alapos grammatikai tudást; e mellett tekintse a szokást is, mely a grammatikával együtt a nyelv természetén épül: a puszta grammatizálás szőrszálhasogató és „a' Nyelvnek külső kérgein fog rágódni". Kárhoztatja az idegenszerű, főképpen németes szólásokat. Örvend a sok új írónak, kiknek nyelvünk sokat köszön, „de találtatnak nem kevesen olyanok is, kik vagy éretlen Ítéletből vagy helytelen buzgóságból Nyelvünk' zavarásában messze mentek: annak épségit és tisztaságát megsértették; sőt példájukkal másokat is rossz útra vezettek". KAZINCZYÍ a fejtegetésből eleinte csak az kapta meg, hogy ZSOMBORI az írók nyelvmívelő munkálkodását tudós társasággal akarja szabályoztatni. Az író szabadságának megsértését látja benne s ezért ingerülten és becsmérlőleg ítél ZSOMBORI többi nézetéről is.1) !) Pl. Lev. Xlli, 248; vö. KÖLCSEY M. M. IX, 159.