Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 57 KAZINCZY 1815, dec. 21-én TELEKI LÁSZLÓNAK, a KüLTsÁR-féle kérdés egyik legalaposabb fejtegetőjének (Buzgó esdeklés 1806) véleményét kérdezi (a levél elveszett), mire TELEKI a saját munkájára ós KAziNczynak elveire való hivatkozással felel is.1

) Az Esdeklésben vallott nézeteit megismétli; KAzmczYval szemben pedig kijelenti, hogy „még kevesebbé engedhetném meg azt, hogy a Szép írók Urai a nyelvnek. Ok leg felyebb bővítői, pallérozói a nyelvnek ; a G-rammaticusok a Szép írók próbáinak rendben szedői; a publicum pedig egyedül meg Ítélője, el fogadója, és . . . Ura a nyelvnek". Persze a publikumot, a közönséget meghatározni nehéz; a köznép nem az; leginkább „az az egész értelmesebb közönség, amely akármely kis mértékben is okoskodni tud"2

).

TELEKI az egyetlen, aki érdemlegesen tárgyalja KAZINCZY stílus-elveit. „. . . a Magyarnak ... törsökösen tsak egy Stylussa vagyon"; vannak a műfajokban, a kötött és kötetlen beszédben változások, „de maga a Stylus nem változik. A stylus tisztaságának, meg határozotságának, a nyelv Geniussának mindenüt meg kell maradni, tsak a tzifrasága, fel emelke[det]tsége változhatik. A mi igazán hiba a Köz Beszédben, azt se a kötött, se a köttetlen írás módjában meg nem engedném". Látnivaló, hogy TELEKI nem értette meg egészen KAZINCZY nézetét s a stílust nagyon közel viszi a nyelv szabályaihoz. 143. KAZINCZY nem válaszol közvetlenül TELEKinek, hanem mivel elvi kérdésekről van szó, szokása szerint a nyilvánossághoz fordul s a KLOPSTOCK Messiása tervezett kiadásához írt Jelentésben felel.3

) Azoknak, akik fordításait érthetetleneknek és a nyelv rontásának tartják, ezt mondja: „. . . feledni látszanak hogy eggy a' Nyelv: de az hely' 's a' szólló' nyelve nem eggy Nyelv . . . MARMONTELEM . . . nem úgy szóll, hogy minden Olvasó érthesse, hanem úgy mint eggy magyarul jól megtanult és akarva soloecisszáló Franczia fogna szóllani, vagy eggy Párizsban sok ideig lakott Magyar a1 Párizsban sok ideig lakott Magyarok'körében". „. . . valóban rontjuk a' nyelvet, 's valaha, valaha már látszik hogy rontjuk". „Hogy Magy. Tudós társaságunk legyen, azt óhajtjuk; de nem azt, hogy az szabja meg az írónak mivel szabad élni 's mivel nem, 's az Olvasónak, mit érezzen jónak mit rossznak". „. . . a' Szép-író, ha ugyan az, szabad hatalmú Ura 's Törvényszabója a' Nyelvnek, mint ') 1816, jan. 16; Kaz. Lev. XIII, 418. 2) Ez a Quintilianus féle „consensus eruditorum"

1 3) 1816. Kaz. Lev. XIII, 476.