Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

48 TOLNAI YILMOS [olv. váló] pont örökre el lesz ugorva ha most nem tesszük; ha pedig tesszük, a' nyelv óriási léptekkel fog haladni". Ezekben KAZINCZY mintegy tételesen megállapította a maga felfogását a nyelvújítás jogairól és kötelességeiről. Amit ezután írt, az már nem új dolog, legfeljebb elveinek bővebb kifejtése s az ellenérvek élesebb cáfolata. Hogy elméletét gyakorlatban is bemutassa, buzgón dolgozik munkái kiadásán s előkészíti fordításainak kilenc kötetét, amely 1814—1816-ban meg is jelent. A sok nyelvből, sok írótól, sok műfajnak fordítása ugyanis, szerinte a legjobb eszköz a magyar stílus megújítására és kifejlesztésére. 134. A Mondolat. Míg KAZINCZY műveinek kiadásával foglalkozik, a leveleinek, epigrammáinak, prózai műveinek csipkedő, gúnyos hangjától sértett ellentábor nem igen talál módot a megtorlásra. KULTSÁR IBTVÁN lapjában, a Hazai s Külföldi Tudósításokban, melynek különben KAZINCZY is munkalársa, hallatszik itt-ott egy-egy tiltakozó megjegyzés; PETHÉ FERENC, aki ez időben nagyon neki veti fejét a szócsinálásnak, méltatlankodó kifakadást ír a Nemzeti Gazdába (1813, 43. sz.), mert KAZINCZY néhány szószörnyetegét rosszallotta. Ekkor jelenik meg 1813 végén a Mondolat, irodalmi életünk leghíresebb gúnyírata, mely a két tábor lappangó ellentétét nyílt harccá lobbantotta. A Mondolatról szóló jókora irodalom már egészen tisztázta e paszkvillus keletkezését, csak mintái körül van még néhány földerítésre váró pont. A nyelvújítás szertelenségeit kezdettől fogva egyre gúny kíséri. Kezdi a sort magának BARizAFALvinak önmagát gúnyoló búcsúztatója1

) majd a bécsi Magyar Musa leoninus distichonjai2

) a Debreceni Grammatika alapján készült HUNYADI-SzAKLÁNYi-féle levél a bécsi Magyar Merkuriusban (1795); PETHE FERENC cikke a Gazdaságot Tzélozó Újságban.3

) A Debreceni Grammatika elveinek ideiglenes győzelmével elhallgat a gúnyolódás, de KAzmezYnak támadó fellépése, a Magyar Régiségek óta ismét halmozódik az anyag s végül Hőgyész Máté feleletében (1811) és a Mondolatban fakad ki. 135. A M o n d o 1 a t 106 (102+4) lapból álló kis könyvecske4

). ') M. Hírmondó, 1786, aug. 30. — Vö. 87. pont skk. *) 1787, 55 levél. ») 1796, jún. 28. 4)

Ujabban kiadta BALASSA JÓZSEF bevezetéssel és magyarázattal: Régi MKtár X.