Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

46 TOLNAI VILMOS ízlés az igaz bíró. Érvül említi HORATIUS, VERGILIUS görögösségeit, de főképpen a német irodalom nagyjainak példáját: LESSING, KLOP-BTOCK, GOETHE, WIELAND, SCHILLER, Voss sok graecizmnsát, galliciz-musát, mely az új német nyelvet a HANS SACHSÓ fölé emelte. A magunk irodalmából ZRÍNYI, GYÖNGYÖSI és BENICZKY soloecismusait említi. „Tudni a' nyelv' törvényeit elmúlhatatlanűl szükség, szükség azt is tudni mi van szokásban: de azt is szükség tudni mi adhat tópicus díszt, 's el nem feledni . . . hogy a' regulától eltávozni sok helytt trópus vagy figura, 's nem anomália". (Dayka él. XXIX.) Ahogy más helyt sokszor mondja : „Nem botol a' ki helyén tudva's akarva botol" (Tövisek: Soloec), idézve hozzá SENECA mondását: „Grammaticus non erubescit soloecismum, si sciens facit". „. . . tanúlnák-meg, szabad e vagy nem ? (/) a' szokástól — a' köz nép' szokásától! — eltávozni, (2) az idegent követni, (3) szókat rövidíteni, (4) változtatni, (5) új szerkeztetósbe hozni, sőt . . . (6) szókat teremteni iss.

(Dayka él. XXX). E legutolsó mondat foglalja magában KAZINCZY akkori felfogásának tételeit. 130. BÁRÓTZI életrajzában az ARANKA GYÖRGY ösztönzésére keletkezett nyelvmívelő társaság munkájából (I. darab. 1796) indul ki, mely azt állítja, hogy a magyar nyelvnek „jobbítás nem kell, mivel az tökéletes", s példának említi BÁRÓTZI Kasszandrájával egy füst alatt ILLYÉS ANDRÁS, GYÖNGYÖSI és a ÜALLERek műveit. Ez az összeállítás kihívja KAZINCZY bírálatát. Az említett író.kból s a társaság munkájából bizonyítja, hogy ez alapon minden neo- és xenologizmus szentesítve van. A lényeges azonban az álláspont különbsége; ezért kiegészíti azt, amit DAYKA életében mondott, még egynehány po úttal. 131. KAZINCZY tételei. (A) Az erdélyiek dicsérik CICERO keresetlen, mindennapi szavakkal írt beszédeit, melyeket a szolgálóleány is megérthetett. De vájjon CICERO csak a nép seprejének beszélt-e s nem egyszersmind a polgároknak is? Megértették-e a szolgálóleányok LuERETiust, VERGILIÜSÍ, HORATIUSÍ, az óság penészén fctipó SALLUSTIUSÍ, a rögös, zordon beszédű TAciTust? „. . . a' nyelv' dolgában nem a' Szokás a' fő törvény, hanem a' nyelv' ideálja — hogy ae

nyelv

az legyen a' minek lennie illik: h í v és kész és tetsző magyarázója mind annak a' mit a lélek gondol és érez". (Bár. él. 19.) A nyelv ideáljának fogalma JENISCH műve útján került HERDERből KAZINCZY gon-