Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 45 Szatmárban SYLVESTER óta író nem született, cáfolatul felsorolja őket s az epistolát megvetéssel „a' Léthe' vizébe" csapja. így szerzett KAZINCZY eddigi ellenségeihez új ellenségeket, s már Zala megye is duzzogott a KisFALUDY-kritika miatt (a bécsi Annalen der Literatur 1809-i évfolyamában), melyet a Tövisek és Virágok Himfyepigrammája még kiélesített. Irodalom : BALASSA JÓZSEF : A Tövisek és Virágok új kiadása^ Régi M. Ktár XX, 1902; VÁCZT JÁNOS, Bevezetés Kazinczy Leveleinek IX—XII. kötetéhez. CSEIZEL JÁNOS, Kazinczy epistolái; Irodt. Közi XX, 43. 128. DAYKA ÓSBARÓTZI életrajza. 1813-14. KAZINCZY már hoszszabb ideje avval a gondolattal foglalkozott, hogy aleveleiben és epigrammáiban szerteszórt elveit szigorúan megfogalmazva egy értekezésben közzétegye. Sokoldalú érdeklődése és munkássága azonban ennek mindig útját állta. Mikor két kedvelt költőjének DAYKÁnak és BÁRÓTZI-nak munkáit sajtó alá rendezte, hogy az íróknak az egyikben a költő, a másikban a prózaíró eszményét bemutassa, felhasználta az alkalmat és életrajzukba iktatta elveinek fejtegetését. DAYKA GÁBOR versei 1813 márciusában jelentek meg, bevezetésül a költőnek 1810, febr. 19-ről keltezett életrajza. BÁRÓTZI munkáinak VIII. kötete 1814 tavaszán; ennek függelékeként, külön lapszámozással (1—35): BÍRÖCZY' Élete, 1814, febr. 13-ról keltezve. 129. DAYKA életrajzában KAZINCZY a Debreceni Grammatika és követői ellen intézi szavát, felemlítve a SZAKLÁNYI-(-HUNYADi)-féle levelet.1

) Minthogy az ósdiak

HORATIUSÍ hordják föl ellene, HoRATiusszal2

) cáfolja vádjaikat: „Horátz nem csak azt a' szabadságot adja az íróknak, hogy (1) szókat változtassanak, teremtsenek, hanem hogy (2) az idegen szóllásokat is vigyék be nyelvekbe, ha ezek által a' nyelv szépül, bővül". (Dayka él. XXII.) Hosszas érveléssel védiekképen soloecismusait, xenologism usait, melyeket szemére vetettek. Soloecismus, a szokott szófűzéstől való eltérés, xenologismus, idegen szófűzés átültetése. „Rettegni az újtól, szokatlantól, idegentől, épen úgy hiba, mint mohonkapni . . . mindazon, valami új, szokatlan és idegen. ízlés kell az íróban Js ezeknek épen az nincs, melly érezze, mi igazán-szép és mi felvehető". (Dayka él. XXIV.) Tehát a nyelv tudása, az erőszakos purizmus nem elég, az írónak művészi érzéke, az. 1)

L. 95. pont. 2) Epist. II, 1. 85 és Ars. Poet. 45—62.