Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

44 TOLNAI VILMOS nak, s nem nekem van mocskomra ... Én nem rettegem a tudományos csatákat, mert oly készülettel fogok dolgomhoz, hogy valahol ellenemnek igaza van, ott magamat neki önkényt megadom, ha azt kellene is vallanom, hogy tévedésben valék; szívem előtt nem ismeretlen érzés az, hogy botlásunkat egyenesen megvallani, gyakorta még szebb ragyogás, mint nem-vétkesnek lenni . . . Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is".1

) A harc azonban, mely ezek után hevesen megindult, nem szolgálta az irodalmi ízlés fejlesztését úgy, mint KAZINCZY szerette volna; ellenfelei csak nyelvbeli újításait és nézeteit támadták, így lett a vitából nyelvújítási harc. 127. Az epigrammákkal egy célt szolgált a VITKOVICHIIOZ intézett epistola, mely ugyancsak 1811 júniusában jelent meg.2

) Ebben ügyes leleménnyel az ósdiakat

HŐGYÉSZI HŐGYÉSZ MÁTÉ, a szatmármegyei Máté-Szalka parlagi nemesének személyében lépteti föl (vö. BESSENYI Pontyija), akit irodalmi buzdulás hozott a költő látogatására s elmondja nézeteit, amelyek természetesen homlokegyenest ellenkeznek az övéivel; KAZINCZY összefoglalja bennük az ósdiak vádpontjait: „Magyarnak én azt ismerem . . . kinek Szép nyelve nincsen elkeverve mással . . . Magát a nyelv urának nem hiszi, Nem szab törvényt és új szót nem farag, De a régit érti, s tiszteli a szokást , . ." (Az alak keletkezését maga KAZINCZY írja meg DEBSEWFraiek.3

) De a költői levélnek nem az lett a hatása, ami KAZINCZY szándékában volt; ő az- önmagával való elteltségről, az idegen műveltség megvetéséről szólt, a ki nem müveit, parlagi ízlésről, mely útját állja a haladásnak. E helyett mármost egész Szatmár megye megsértődött, paszkvillust látott a költeményben. Egy névtelen szerző, valószínűleg MÁNDY IMRE4

)

rögtön hosszú verses levélben felelt, mely még 1811-ben meg is jelent.5

) Visszautasítja

KAZINCZY vádját, hogy :) Régi M. Ktár. XX, 72 skk. s) Mintája HoRATiusnak híres szatirája: „Ibam forte via sacra" I, 9. Kaz. Lev. VIII, 586; némileg VIRÁG B. A poéta és Pontyi c. szatirája is. 3) Kaz. Lev. XIII, 334. *) L. Kazinezy Lev. XI, 271, 279 ; XII, 517; XII, 619; Kölcsey Mind. Műnk. IX, 132. 5) Egész terjedelmében 1. Kaz. Lev. X, 545.