Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1
38 TOLNAI VILMOS SIMÁI Ö. Kazinczy F. nyelvújítása: MNy. V, VI, VII, (szavai V, 264, 313, 352; képes kifejezései 403; idegenszerűségei 406, 448; régi és népi szavai VI, 222, 259.). — BEÖTHY ZSOLT, Horatius és Kazinczy. 1890. Romemlékek I, 98. — FÓGEL S. Adatok az idegenszerűségek történetéhez. Bárótzi és Kazinczy. Miskolci gimn. értés. 1911. — Legfőbb íorrásunk KAZINCZY leveleinek akadémiai kiadása, VÁCZY JÁNOS kitűnő bevezetéseivel és bőséges jegyzeteivel. 123. A fogságtól a nyelvújítási harcig. (1801 —1808). KAzmczYnak hetedfélévi fogsága (1894, dec. — 1801, jún.) nemcsak határt jelöl életében, hanem fontos állomást is fejlődésében. Másokat megtört a szabadság elvesztése, az ő törhetetlenül bízó és vérmes lelkét megerősítette, reformátori hivatásának tiszta tudatára ébresztette. Szorgalmasan dolgozik régibb és újabb fordításain; olvassa a német irodalom nagyjait, kiépíti esztétikai és nyelvelméleti tudását, különösen annak a harcnak tanulmányozásával, mely előbb GOTTSCHED és KLOPSTOCK, utóbb ADELUNG és WIELAND között folyt, s amelyben a győzelem nem a tudósoké, hanem a költőké lett. KLOPSTOCK Messiásával való beható foglalkozás, e fellengő és főképen stílusával ható költemény fordítása meggyőződéssé erősítette benne azt a nézetet, melyet WIELAND fejtegetései is támogattak, hogy az írónak, a művésznek elvitathatatlan joga, sőt kötelessége munkásságával irányítólag hatni az irodalmi nyelv kifejlesztésére. Megerősítették ezt a meggyőződését, hogy a grammatikus AüELUNGokkal egyet nem értő, sőt velük szembeszálló esztétikus nyelvfilozófusok : GEDIKE (Gedanken über Purismus 1779), a kiegyezést kereső GARVE (Allgemeine Betrachtungen über Sprachverbesserung 1794, s főképen JENISCH (Philosopisch-kritische Vergleichung, 1796) az író joga mellett szálltak síkra. Már PÉCZELI Mindenes Gyűjteményében1 ) megtalálja azt a bűvös szót, mely az íróművészt függetleníti a szokásalkotta korlátok és szabályok alól: merjen újítani, legyen benne bátorság: „Az a' bátorság . . . hogy merjen kotzkázni ... új kifejezéseket" ; ezt a bátorságot, merészséget GARVE és JENISCH újra meg újra lelkére köti az írónak. Míg KAZINCZY a börtönt ülte, itthon az ortológia igyekezett bilincset verni az élő nyelvre. Megtestesítője a Debreceni Grammatika volt, melynek tekintélyét KÉVAI és VERSEGHY elméleti ortológiája is erősítette és valóságos testőrsóget nevelt a „szűz" nyelv védelmére.2 ) KAZINCZY első találkozásakor Debrecen tekintélyeivel: DOMOKOS 2) 1791, I, 119. — 2) M. Kurir 1804, 500; 1805, 389; A „szűz nyelv" DECSY SÁMUEL szava, Pannóniai Féniksz, bev. 1790.
