Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

36 TOLNAI VILMOS észokokkalV) A „nyőstényítés" a bosszankodó és gúnyos ellenvetések és megjegyzések egész záporát zúdította FoLNEsicsra; aMondolatésa Felelet egyéb hóbortos szavain kívül, különösen ezt csipkedte. 0 m; a igazának tudatában egy évtizeddel utóbb megkísérlette nézetéi k tudományos védelmét/) de sikertelenül. Neve a WÁNDzAéval eg. tt a Mondolat-pör kapcsán maradt fenn a nyelv s az irodalom történetében. Irodalom: BTJZAS GTÖZÖ : Nyr. XXXV, 347 ; SIMÁI ÖDÖN : Nyr. XLI, 216, 265, 214; Mondolat új kiadása, RMKtár X. 121. Kisebb nevezetességű, de a korabeli irodalomban néha említett író HOLOSOVSZKY IMRE kir. sótiszt, akinek többnyire németből vagy német mintára írt elbeszélései (Rózsika titkai 1808 stb.) hozzájárultak az új szavak és idegenszerű kapcsolatok gyors elterjesztéséhez. Kazinczy s a nyelvújítási harc. 122. KAZINCZY nyelvújító működése fogsága előtt (1794-ig). KAZINCZY irodalmi pályáját fogsága két korszakra osztja. A fiatal KAZINCZY BÁRÓTzr nyomán és példájára lesz íróvá; mint mesterének egész kora, ő is a fordításra adja magát. Nem a mű tartalma, ami, hanem ennek magyar ruhában való megjelentetése, a hogyan, munkásságának tárgya és célja. Oessner Idylliumi 1788, Bácsmegyey 1789, Hamlet 1790, Helikoni Virágok 1791, Lanaszsza, Herder Paramythionjai, Wieland Sókratese 1793, Goethe Sztellája és Veit Weber Vak Lantosa 1794 ez idő termékei, s a Kassai Magyar Museum s az Orpheus darabjaival együtt kevés kivétellel idegen elmék szülöttei. De már Gessnere és Bácsmegyeyje nagy eltérést mutat kora többi fordítójának műveitől; ezeknek nyelve és előadása lapos, terjengős, idegenszerűségeik valóban idegenek és esetlenek; KAZINCZY fordításaiban, mint BÁRÓTziéiban, kezdettől fogva érezzük a stílusművészt, aki tudatosan belehatol idegen mintájának szépségeibe s őket minden árnyalatukkal együtt magyarul akarja megszólaltatni: „én . . . minden . . . fordításimban . . . egyedül Artistának kívánok tekintetni; a' ki a' Táblán nem a' Sujet-tet, hanem a' Festő munkáját, etsetjét, 's tüzét ') Alvina 169; az öné névmásról u. o. 171—2, 176—8.) ') Tud. Gyűjt. 1818. IV, 132. A' Nemnek behozataláról a* Magyar Nyelvbe.