Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 88 a pillangó-t is durvának érzi a légies lepe mellett. CSOKONAI nyelvújító volt, de a nyelvújító mindig a nyelvművész szolgálatában állott. Költői, s azon át köznyelvünket gyarapító szavai közül álljanak például a következők: 1. táj szavak: boróka, cölöp, duc, harsány, szamóca,pitymallik, réja, robaj, gavar, kagyló; — 2. régi szavak: eszterág, félocsúdik, hullám, lomb, kaján, csergeteg, éden ; — 3. új képzés: ámulat, élvény, estike, lépked, zengzet, aranylik, enyhös, keletső, majmol; — 4. összetétel: felken,hangszer, hímpor, sírbolt, világpolgár, észrevétel, gondlepte, versnem; — 5. elvonás: enyh, arc, halmaz, hars, gyám ; — 6. jelentés módosítás: huszár (a sakkban), furcsa (komikus), futó (jambus), lassú (spondeus) s még sok verstani műszó. Irodalom: GBSZTESI GYULA, CS. és a nyelvújítás 1910 ; RÜBINY Nyr. XXXIV, 225; WIDDER S.: Nyr. XXXVII, 345, 402; SIMONYI: Nyr. XXXVII, 468 ; SIMÁI Ö.: MNy. IX, 269 ; X, 174 ; BARCSA JÁNOS : Irodt. Közi. XVIII, 95; PINTÉR J. Magy. Irodt; IV, 70, 84, 97. 118. PERETSENYI NAGY LABZLÓ, a legbuzgóbb tollforgatók egyike a XIX. század elején, a magyar dicsőség ós felsőbbség hirdetésében DUGONICS tanítványa (Léta 1800, Mezengy 1801, Orithia 1804, Galliás 1816, Heroineis 1817), valamint az északi rokonok lelkes felkarolásában és lapp szavak befogadásában is (Szakadár esthonnyai magyar fejedelem 1802), a nyelvújítók alkotásait rögtön magáévá teszi; minden újabb művéből látszik, melyek a legújabb, legdivatosabb szavak. Törhetetlen purista s ezért, megyei esküdt lévén, résztvesz a hivatalos és a katonai nyelv megmagyarosításában (Értekezés 1806, Vélekedés 1807, Egy gondolat 1809, Mester szavak 1822). DUGONICS hatására verseiben sok magyar tulajdonnevet kohol (vö. TELEKI, PÁZMANDI HORVÁTH és VÖRÖSMARTY). A népnyelv szavait szívesen teszi irodalmiakká; saját új szavai nem igen szerencsés alkotások s ezért, bár korának szinte valamennyi íróemberével levelezik és sűrűn érintkezik, csak kevés szava vált közkinccsé: elnapolás, érdemjel, körlevél, küldöttség, okmány, szórend, viszály, lebel (BARTZAFALVI leble-ból), szender, vágytárs. Irodalom: MÁRKI SÁNDOR : EPhüK. XIII, 570 ; TOLNAI V. - Nyr. XXXIII, 341; BÁRDOS, Nyelvtiszt. 162. 119. WÁNDZA MIHÁLY. A verses irodalomnál azonban sokkal nagyobb hatása van a szépprózának a nyelvújítás felkarolásában és elterjesztésében. A XIX. század eleje csak úgy ontja a ma már Nyelvtudományi Közlemények XLVII. 3