Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

34 TOLNAI VILMOS teljesen elfeledett, leginkább német regényfordításokat és utánzatait. A nagyközönség pedig mohon fogyasztja a CSERY PéTERek édeskés és érzelgős, kényszeredetten finomkodó és fellengős termékeit, melyek egyenként nem tesznek ugyan számot az irodalomban, tömegüknél fogva azonban nem mellőzhetők az irodalmi élet elemzésében.1 ) A kérészéletű divatterméknek is megvan a maga jelentősége. A nyelv­újítás tekintetében két ilyen mű vált érdekessé. Az egyik WÁNDZA (Waándza, Vándza, Vandza) MIHÁLY : A' búsongó Ámor c. műve.2 ) WÁNDZA akadémiai festő, színész, színigazgató, színműíró pályája még ma is ismeretlen. „A búsongó Ámor" első címlapja, finom, magától a szerzőtől származó címképpel, megnevezi az írót: „Szabad elme-játék Szomorózába. a' Szép Grátziákhoz Ifj. Waándza M. által". A második címlap névtelen: ,,A' búsongó Ámor. Egy hajnali édes andalmány' teremtménye. A' szép nem' kedvéért. Pest, 1806."3 ) A könyv tartalmának műfaja nehezen határozható meg; leginkább prózában írt lirai költeményeknek mondhatnók; futó han­gulatok, elégikus emlékek lejegyzése csodálatosan ficamodott, nyaka­tekert nyelven. De érzik rajta, hogy szerzője érzelmeinek kifeje­zésére valami egészen új stílusra törekedett: új szavak, új szófűzés, új mondatalkotás. Hogy jó szándéka nem járt sikerrel, s korában, szinte minden változtatás nélkül, paródiának idézték, annak okát írója csekély alkotótehetségében és ízléshiányában kell keresnünk. IMRE SÁNDOR, a nyelvújítás történetében (BEÖTHY, Képes Irodt. 1. ki­adás, I, 1895) éppenséggel a nyelvújítást kipellengérező gúnyiratnak tartotta, holott teljeséggel komoly könyvnek készült. Hogy az OssiAN-utánzatok közé tartoznék, nem valószínű, mert ezek KAZINCZY fordítása után (1815) kaptak lábra, WÁNDZA maga pedig csak 1806 után került Bécsbe, hol a német OssiAN-utánzások hatással lehettek volna rája. Hogy a Búsongó Ámor a maga idejében igen ösmert, sőt hírhedt könyv volt, legjobban bizonyítja a Mondolat és a Fe­lelet, mely anyagát legfőképpen belőle vette. WÁNDZA sok halva­született szava közül a korány (aurora) sokáig ólt költői nyel­vünkben. Irodalom: TAKÁCS SÁNDOR, Részletek a nyelvújítási harc tör­ténetéből : Kath. Szemle, 1890, 530; BALASSA JÓZSEF, Bevezetés a Mon­dolathoz : Régi M. Ktár X ; PINTÉR J. M. Irodt 1913. Ili, 101; IV, 28—36. l) Vö. SZINNYBI F. Novella- és regényíród. 1925. I, 5—20. 2J SZINNTEI, Magyar írók tévesen Peretsenyi Nagy Lászlónak tulajdonítja. 3) A metszett címlap a legtöbb példányból hiányzik ; ezért mondja VÁCZY JÁNOS is névtelenül megjelent könyvnek. (Kaz. Lev. IV, 623).

Next

/
Thumbnails
Contents