Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1
A NYELVÚJÍTÁS 81 új szavak, csak hozzájuk kell szoknunk, egy szakon belül következetesen használnunk, s megvan a műnyelv. Csillagászati műszavakat alkot a „Legrövidebb nyári ójtszaka" (1791) c. verses értekezésében. Mint ismerője a népnyelvnek, nem egy szavát teszi irodalmivá. KAzmczYval való levelezése pedig már korán azt a sejtelmet ébreszti benne, hogy a nyelvújítás jóval több, mint puszta szófaragás. Irodalom: KORNIS GYULA : MNy. III, 19 ; SIMÁI Ö. MNy. VI, 262; Nyr. XL, 36; KUBÁSS MARGIT : P. H. Á. és a nyelvújítás. 1910. 117. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY azok közé a ritka költőink közé tartozik, kikben tehetség és tanultság, ihlet és tudatos műgond a legszerencsésebb módon egyesül. Ezért a nyelv előtte nem pusztán a kifejezés eszköze, hanem önmagáért is értékes művészi anyag, mellyel bánni gyönyörűség. Himnusát zengi „A magyar nyelv feléledése" c. cikkében,1 ) munkáinak előszavaiban, bőséges jegyzeteiben, leveleiben egyéb értékes megjegyzéseken kívül nem fogy ki a vele való foglalkozásból, úgyhogy mind a nyelv egészéhez, mind a nyelvújításhoz való viszonya egészen világos. Mindenekelőtt az állapítható meg, hogy ő első írónk, ki a nyelvet tisztán költői oldaláról tekinti, még akkor is, mikor mint a debreceni kör hűséges neveltje, növénytani műszavakról beszél. A helyesség, szabatosság, rövidség követelései mind beleolvadnak a szépség fogalmába. Tudatos nyelvművész, amilyet csírájában előtte csak GYÖNGYÖSI IsTvÁNban láthatunk. Valamint a verselésben „amphibius" (Lilla, előbesz.), úgy a nyelv kérdéseiben sem tartozik egyik felekezethez sem, hanem válogató a költői tárgy természete szerint. Bírálja a régiséget, gyűjti a nép szavait, alkot újakat ortológus módra a „nyelv regulái" szerint, és merész kifejezéseket, melyek KAzraczYnak tetszenek. MÁRTON JÓZSEF szótára számára 2000 ritkább szót szed össze1 ) s egy-egy költői szép szóról egész kis értekezést ír verseinek jegyzeteibe. HERDER-szerű felfogással a költészetet tartja az emberi lélek legősibb megnyilvánulásának, s ezért a nyelv megújulásának is a költői nyelvből kell kiindulnia : „. .. minden nemzetnek nyelve és eruditiója a poesison kezdődött, azt követte a literatura ... a históriai . . . esméretek, s úgy lépett lassanként a . . . solida tudományokra. Egy fél faragású nyelvben, törnünk, rontanunk, építnünk, újítnunk kell: újítni csak a poéta, :) SCHEDEL kiadása, 1844, 910.; Genius kiad. II. 577. *) M. J.-hez, 1801; c. SCHEDEL kiad. 863.; Genius kiad. II. 672.
