Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 205 közönség olvasó középosztályához hozzáhódítja a főúri rendet, a férfiakhoz a nőket. A szépprózai irodalom is évtizedekig magán hordja az ő nyelvének, előadásának bélyegét. Minthogy korlátlanul fogadja be a nyelvújítást, BRASSAI SÁMUEL a Tudós és leánya c. regényének bírálatában (Criticai Lapok, 1855) erősen megtámadta. JÓSIKA erre elveit A rejtett seb c. regényében (1857, I, 189) és Regény és regényítészét c. könyvében (1858, 62) fejtette ki. A nyelvbővítést szerinte kettő művelheti: a tudományos nyelvész és a nyelvérzókkel bíró író. A nyelvújítás határait pedig így jelöli meg : 1. amire jó régi szó van, arra újat készíteni mindig felesleges, gyakran káros; 2. műszavak készítése egyedül a tudós társaságot és a szaktudóst illeti; 3. az új szavak olyanok legyenek, hogy jelentésüket első hallásra vagy olvasásra megérteni, kitalálni lehessen. Ez igen helyes és józan elveknek ma látszólag ellentmond JÓSIKA költői gyakorlata; de nem szabad elfeledni, hogy nyelvi iskolája az Aurora-kör verses irodalma volt regényes képeivel, szertelen érzelmi kitöréseivel, nagyon is színes, sokszor rikító díszeivel. Ebből kellett neki, a nyugati minták után, a folyékony elbeszélés, a szemléltető leírás és a könnyed társalgás, szóval a magyar regény nyelvét megteremtenie. Az a súlyos, pompás nyelv, mely VÖRÖSMARTY eposzaiból és drámáiból rája maradt, nem egykönnyen vette fel a mindennapi beszélgetés súlytalan, játszi formáit, melyet JÓSIKA a francia társalgásban megszokott s melyet regényeibe akart belevinni. A nyelvújítás formakészletében válogatott tehát s ez késztette szógyártásra is. Árnyalati különbségekre törekszik, melyeket az idegen nyelvben érzett s a mienkben nem talált. Ezért választja szét a híres és a hírhedt jelentését, ezért alkotja a jellem mellé a jelleget. A szabadságharc után írt regényeihez1

) (Eszther, 1853-tól kezdve) szójegyzéket csatol a saját új vagy módosított értelmű szavaiból, s a legtöbbhöz magyarázó megjegyzést is fűz, hogy miért érezte az újítás szükségét. Nem akarja új szavait a közhasználatra rátukmálni, csak ajánlja őket: maradjon a jobb — pereat a rossz! evvel fejezi be legtöbbször észrevételeit. Nyelvi jelentősége máig sincsen kellőleg kimutatva. A tömérdek szón kívül, melynek elterjesztésében legfőbb érdeme van, saját szavai közül ezek maradtak meg: álca, álérv, ároda (ma: áruda), átszellemül, cég, csendélet, esély, feszély, fölény, l)

Mint egykor BARTZAFALVI és KAZINCZY ; vö. 84. és 122. pont.