Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

204 TOLNAI VILMOS követnünk, meddig meg nem czáfoltatván... jobbal föl nem cseréltetnek." ő maga teljességében az újított nyelven ír; követi és használja kedvelt képzésmódjait, össztételeit és stilisztikai fordulatait. Százakra megy az -at -et képzős szavak száma a régibb -ás -és helyett; ugyanúgy az -an -en határozó rag helyett korlátlanul él a -lag -leg raggal. Az összetételekben kedveli a németes -dús, -ellenes, -mentes, -szomjas, -teli, -teljes, -üres utótagokat s a túl- előtagot. Az igetős összetételekben a csal-, rak-, szün-, vál-, véd-, zár- előtagokat. Költői nyelvében jellemzők azok az összetételek, melyek a német érzelgős líra után nálunk KISFALUDY SÁNDORban tűnnek fel először tömegesen, a báj-, gyász-, hős-, kéj-, láng-, öröm-, szerelem-, vív-, varázs-, vér- szavakkal alkotott jelzős összetételek, melyek e kor ú. n. almanach-, szalonlíráját, szobai költészetét oly édeskéssé teszik s még PETŐFtn túl is, szinte a kiegyezésig a líra nyelvi sajátsága. Szereti az -atlan -étlen fosztó képző annyira divatos csonkított alakját: avatlan, másítlan, természetlen. Az ő alkotásai: kiábrándul, testállás, képtelen (ő ajánlotta az Akadémiában); valószínűleg övéi: beszély, alakzat, személyzet, bohózat, körirat; férfiatlan, érdektelen, költői(e)tlen, emberbaráti, emberiesség, tollcsata, tollharc. Nagyjelentőségű volt még az is, hogy a conversationslexiconi és az Aurora-pörben leverte KAZINCZY elpártolt hívót, ki a húszas évek ortológusok fejévé tette magát: DÖBRENTEI GÁBORÍ. A Tudós Társaság Zsebszótárának szerkesztésében buzgón részt vett. A Kritikai Lapokban (IV, 3) erős vitába keveredik UDVARDY JÁNOssal a nyelvtisztaság kérdésében.1) Irodalom: BAJZA JÓZSEF, B. J. mint nyelvújító: MNy, IV, 201, 251; B. költői nyelvéről: Nyr. XXXVII, 13. — MUBESANU SZABIN, Bajza nyelvújítása : Nyr. XL, 216; Szírcsi JÓZSEF, B. J. Akad. kiad. 1914. 396. 183. JÓSIKA MIKLÓS első felléptétől a nyelvújítás legelszántabb híve. Bár irodalmi munkásságának számban nagyobb része a szabadságharc utáni időre esik, nyelvében akkor is a reformkorban gyökerezik ós hatása is akkor volt a legnagyobb. Jelentősége, hogy a nyelvújítást roppant népszerű regényeivel annak az olvasóközönségnek tudatába vitte bele, melynek megteremtésében prózai műveinek nagyobb érdeme van, mint a versköltők egész seregének. A nagyl)

F. M. Minerva 1834. III, 446.