Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 203 mányát költői személyeinek magyaros elnevezésében, különösen az utolsó hang elhagyásával: Hajna -= hajnal, Tünde -= tündér, Csilla -* csillag. Legnagyobb azonban abban, hogy merész kapcsolatokban, különösen jelzős kifejezésekben a közönséges szónak kül-önös, rendkívüli színt tud adni, olykor a legnagyobb merészséggel, amiben BARÓTI SZABÓ volt első tanítója. Amire KAZINCZY buzdított egész pályáján s amit idegen kecsek átültetésével kísérlett megközelíteni, azt VÖRÖSMARTY a nyelv saját anyagával tette meg: a mindennapi nála ünnepélyessé, a régi újjá, a szokott szokatlanná válik. Az ő nyelvében egyesül a régibb irányoknak valamennyi külön úton járó törekvése : a deákosok tömörsége, a franciások kecsessége, a németesek lágysága s a magyarosok zamatossága. KAZINCZY eszménye, az új magyar költői nyelv VöRöBMARTYban valósul meg. Elméleti munkáit, nyelv- ós szóbírálatait mind ebből a szempontból kell olvasnunk s az ő hatalmas gyakorlati nyelvművészeiére vonatkoztatnunk. Irodalom: VÖRÖSMARTY Ö. M. VI. — GYULAI. V. életrajza. Vörösmarty Ö. M. I, XXIX,: — Kiss ERNŐ, Vörösmarty, mint nyelvmüvész: Nyr. XXIX, 545. — BALASSA : EPhK. XX, 832. — TOLNAI: Család: MNy. Xn. 339; Némber: MNy.- XIV, 87. — HORVÁTH J. Forradalom után (Vör. stilusromántikája): Magy. Figyelő. II, 207. 1912. 182. BAJZA JÓZSEF a nyelvújítási harc lezajlása után lép az irodalom terére, és saját kritikai harcait már a megújított nyelvvel vívja meg. Érthető, hogy teljesen a nyelvújítás híve. De míg eleinte még túlzásaiban is dicséri, később ellenük fordul s a lelkiösmeretlen és tudatlan szófaragókat megrója. Elveit „Nyelvünk míveléséről" írt cikkében fejti ki.1

) A

nyelvújítás eredményeit nem félti az avatatlan kontároktól. Azoknak, kik új szavak készítésére vállalkoznak, két tanácsot ad: tartsák szemmel a nyelv szabályait ós szerezzenek kellő dologismeretet (ma tárgyi ismeretnek mondjuk); sem az egyik, sem a másik magában nem elégséges. A legtöbb hiba a fordításban történik. Stilisztikai tekintetben nagy a haladás; már a sokaság is ügyesebben és nagyobb szabatossággal fejezi ki magát, mint régebben. De hiba az, hogy nagy gondatlanság harapózott el, mely a komoly észrevételek iránt is makacs ellenszegülést mutat. Vezérelvül ezt ajánlja: „miket ma vizsgálat után alaposaknak ismerünk el, el kell fogadnunk, s mindaddig szilárdan ') Athenaeum, 1843. I, 301.