Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

202 TOLNAI VILMOS olvasótársaságnak sem tetszenek, ezért másokat, nem kevésbbé rosszakat ajánlanak. Szóval a „nagy közönség" közreműködése sem akkor, sem utóbb nem bizonyult célravezetőnek. Méltán dohog CSEREI MIKLÓS TACITUS-fordításának előszavában (1841) az új módi ellen; őt KAzmczYval folytatott két évtizedes levelezés sem bírta kivenni APOR PÉTER-CS ósdi magyarságából és KOSSUTH Pesti Hírlapjának első évében is még azt vallja: „Új szókat reá kötni a' Nemzetre senkinek sem áll hatalmában." Fölemeli szavát Z. i. K. J. jegyű író: Nyelvészeti Pör. Még egy szó tán idején is túl. Nagyenyed 1838 és GALGÓCZY GÁBOR is: Tévedések a nyelv körül, az egész magyar irodalomban. 1846, de hatás nélkül. Irodalom: ARANY, Somogyi énekeiről. B. Szemle 1873, 5. füz. 224 és Szily-Emlék 106; TÓTH BÉLA, Magyar Ritkaságok. 2. Kiad. teljes irodalommal. — BÁRDOS, Nyelvt. Tör. 167, 183; Huszthy szavairól Nyr. X, 176; XI, 85, 137, 173; XII, 521. CSENGERI JÁNOS: Nyr. XI. 277. P. THEWREWK E. Helyes magyarság. 1873. 38. A reformkor költői és írói. 181. A költők, kiket a nyelvművelésben kevésbbé a meggondolás és az elmélet vezet, mint inkább az ihlet, a kifejezésre törő tartalom pillanatnyi szüksége, ebben a korban is a nyelvújítók táborába Írandók. Ide sorozta őket az Aurora hagyománya, KISFALUDY KÁROLY öröke is. VÖRÖSMARTY, a legnagyobb közöttük, neológus volt. A nyelvújítást szükségesnek és hasznosnak ítélte a tudomány és a költészet minden terén. A M. T. Akadémia nyelvi és szótári munkálatainak legbuzgóbb munkatársa. Üdvözli a műszótárakat mint nyelvünk birodalmának kiterjesztőit, lelki honfoglalókat lát bennök. A szélsőségektől azonban visszatartotta a nép nyelvén, a régibb irodalmon nevelt nyelvérzéke és művészi ösztöne. A nyelvújító kellékeit e mondatba foglalja össze: „Az egész szócsinálás titka igen kevésből áll: egy kissé kevesebb mohóság, több ízlés, több meggondolás." (Ö. M. VI, 314.) A féktelen szócsinálók koholmányainak kevésbbé a helytelenségeit, mint inkább ízléstelenségeit korholja. Új szót ő maga keveset csinál: hangol, küldönc, szabály, szivar, tömeg, nagyszerű; de annál több nála a meglévő szavak jelentósárnyalatainak finom módosítása, régi és népi szavak irodalmivá tétele (család, némber). Kitűnő leleménnyel folytatja DUGONICS és PERECSENYI hagyó-