Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

200 TOLNAI VILMOS ötvény, penge, roham, rokonszenv, rovar, sejt (élettani jelentésben), sipoly, szélhüdéses, szemcse, szemész, szórványos, szörp, -tan és összetételei, tapasz, természetrajz, természettan, tüdövész, vegytan, vízkór. BRASSAI SÁMUEL „A füvészét elveinek vázolata" 1836 c. munkájában az ortológia és a neológia közt helyes középúton igyekszik haladni. Helyteleníti a műszók szertelen szaporítását, de szükség esetére célszerűnek mondja jó új szó alkotását. Ettől azt követeli: 1.) egyezzék meg a jelölt tárggyal s ne keltsen más, meg nem felelő fogalmat ; 2.) minél ismertebb a szó, annál jobb; tehát régi, népies szó eléje teendő a vadonatújnak; az újat ismert tőből képezzük;. 3.) legyen állandó szava minden tárgynak, ne koholjunk egyre újat. Irodalom: SZILY KÁLMÁN. A természettudományi műnyelvről: Term. Közlöny 1879. és Adalékok 50; LUKÁCS L. B. életben maradt szavai. Nyr. XIII, 321, 374. EBNYEI M.: Nyr. VII, 22; BÚZÁS GY. : Nyr. XXXV, 441. KARDOS A. Lovász Imre: Nyr. XXXV1IL 305. 179. VAJDA PÉTER, ez az ábrándos, szinte nem földöDJáró lélek, éppen az ellenkezőjét teszi. Természetrajzi könyveiben (Növénytudomány 1836, Állatország 1841) és nyelvtanában (Magyar nyelvtudomány 1835) az egységes rendszerért halomra dönti és összeforgatja az eddigi eredményeket. Őt is a Debr. Füvészkönyv ihleti, felhasználja PÓLYA JÓZSEF kéziratos „mívszótárát" (mely SCHÜSTER és BUGÁT elvei szerint készült) és „mívszótana," „mívszótanítmánya" számára kibővíti a magyar alaktant egészen új elemekkel: képzőkkel, előragokkal; pl. a sárga szóról leválasztott -ga -ge színt jelent: ólomga: ólomszínű, füge: fűszínű; a tekéletes első tagja a teljességet, pl. tekzáró: teljesen záró, tektakart: egészen takart; ha van a levélnek fölülete, legyen alulata, és belülete is; a magbur (magburok) áll fölbur, középbur és belbur részekből. így épült fel 147 lapon a növénytan műnyelve. Ugyanez elvek szerint készülnek nyelvtani és állattani műszavai is, Az állatfajoknak mindenképen új nevet kell adni; a görög eredetű fülemülét már KAZINCZY nevezte el előbb csalogánynak, később csattogánynak, VAJDA a zengzetesebb dalabáj nevet adja neki, melyet később HANÁK bájdalu zenér-e váltott fel. A természet- et termő^-zat-ra, bontotta föl, melyben Zat: anyám volna a princípium vitae (Dalhon. IV, 1844); a melléknevek fokozását át akarta vinni az igékre is, tehát feszit, feszebbit v. feszbít és legfeszbít. Erre az újítások dolgában igen türelmes VÖRÖSMARTY is már így szólt: „Egyes szót annyit csinál vagy vesz kölcsön a nemzet, mennyire szüksége van, vagyis a mennyi új tárggyal s képzettel ismerkedik meg; de