Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 19 szavakat. Végső esetben az idegen szót is befogadja, de mint több elődje, magyarossá teszi, lehetőleg a felismerhetetlenségig : „.. .legjobb annyira kitekerni a nyakát, hogy rá ne ismerjünk, ki ebfia." Megmaradt szavai: adat, állatvilág, együttható, hányados, Jcözbirtokos, országnagy, párhuzamos, pincér, szabott ár, szélütés, tizedes szám. Irodalom: Koos GÁBOR, Kováts Mihály vegytani szavai: Nyr. XII, 326, 367; BÁRDOS, 104; — SIMÁI Ö. Farkas Ferenc Napóleon-fordítása : Nyr. XL1V, 106; — BARTHA GYÖRGY, Fábchich József. Esztergom 1899 ; BÁRDOS 82; — Pethe F.-ről: TAKÁTS SÁNDOR, Részi, a nyelvúj. harc. történetéből: Kath. Szemle 1890; BÁRDOS 108; — VÁCZY J. A nyelvújítás győzelme. Akad. Értek. 1909, 10. 103. A nyelvtudomány. A nyelvtudomány hivatásos művelői természetszerűen ortológusok, legalább elvben azok; gyakorlatban többé-kevésbbé belesodródnak a neológia áramlatába, s ha maguk nem űzik is a szócsinálást, egy-két új szó kikerül az ő tollak alól is ; a nyelvszokással nem ellenkező újításokat önkéntelenül használják is írásaikban. MÁRTON JÓZSEF, a kiváló szótáríró „A' Magyar Lexicon szükséges voltáról" szóló értekezésében1

) szigorú ortológusnak mutatkozik, aki a Debr. Grammatika alapján áll: „. . . a' jó móddal készült Lexicon gátolhatja meg kiváltképen a' fordítókat, hogy nyelvünkbe vagy (1) szükségtelen új, vagy (2) idegen szókat 's (.9) más nyelvekhez alkalmaztatott kifejezéseket be ne hozzanak 's azokkal nyelvünket kelletlenül ne bővítsék, rontsák, kortsosítsák". Hasonlóan szól BERTUCH természethistóriai képeskönyvének fordításában (1810—16). Még szótárait is lexiconusik és szókönyvnek nevezi, hogy az ortológiától sokszor megrótt szótár szót le ne írja, de a szövegben már enged a gyakorlati követelésnek. Bár kijelenti, hogy: „. . . a' számos új szók közűl;

mellyek tíz-tizenkét esztendő óta támadtak, tsak az ollyanokat vettem fel, a' mellyek közönségessé lettek"2

), a szóanyag gyűjtése „a' régi ós új magyar könyveknek olvasása" eleve kizárta a grammatikai ortológiát, és a hasznosság és használhatóság elvénél fogva kény szerit ette bizonyos megalkuvásra. Szótárai, melyek 1799-től 1823-ig valóságos krónikásai az irodalmi és köznyelv fejlődésének, ép ezért mellőzhetetlen források annak megállapítására, mikor és mennyi idő alatt lett valamely új szó közkeletűvé. *) Pozsony, 1802, a M. Hírmondó melléklete. 2) Lex. 1800,

Elölj. besz. XVI.