Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1
20 TOLNAI VILMOS Az egybevetés ki is derítette, hogy a legszélsőbb és legmerészebb szóújításokat mellőzve, MÁRTON a szótáríró lelkiismeretességével sorolja be a megszokottá vált új szavakat művébe. BARTZAFALVI, BARÓTI, FÖLDI, DUGONICS, EÉVAI, BACSÁNYI, BENYÁK, RAJNIS, MARÓTHT, MÉSZÁROS, GVADÁNYI, RÁT MÁTYÁS, VERSEGHY, KAZINCZY, a M. Hírmondó s a többi újság, szóval az egész irodalom nyelvi gyarapodása helyet talál szótáraiban; gyűjt és gyűjtet tájszavakat, mesterszavakat, szóval mindent, ami egy nagyarányú szótárba való. Könyveinek sok kiadása, szótárán kívül magyar nyelvtanait és olvasókönyveit sem szabad mellőznünk, világossá teszi, hogy MÁRTON-nak a nyelvújítás eredményeinek elterjesztésében és meggyökereztetésében igen nagy része volt s Eazmczynak nem volt igaza, mikor őt maradi debreceninek tartja. MÁRTON mérsékelt neológus volt, csak az idegenszerűségek kérdésében maradt meg erős magyarságú debreceninek. Irodalom: SIMAI Ö. M. J. mint szótáríró : NyF. II.; SIMÁI Ö. M. J. és a nyelvújítás: Nyr. XXXI, 319, 390; BÚZÁS GY. Németes összetételek: NyF. XLI, 13; — SIMÁI Ö. Kazinczy és Márton: MNy. IX, 405. 104. SÁNDOR ISTVÁN igen sokfelé ágazó munkásságával szintén érdekes képét mutatja az elvileg ortológus nyelvésznek s a gyakorlatilag neológus írónak. Mint író nyelvileg erősen FALUDI hatása alatt áll, különösen fordításaiban (Svédi grófné 1778, Jelki András 1791, Ovid 1792, Úti levelei 1793) és mesterének módján, tehát a nyelvszokás határai közt újít. RÁT MÁTYÁS M. Hírmondója ébreszti fel benne a nyelvtisztításnak, az idegen szó kerülésének ösztönét, mely hovatovább szélső purizmusig fejlődött. Ez teszi őt nyelvújítóvá is. A Sokféle (1791—1808), a Magyar Könyvesház (1803) és a Toldalék (1808, az első nyelvtörténeti szótár-kísérlet) foglalja magában nyelvészeti, nyelvjavító és újító munkásságát. Purizmusa nemcsak a deák, hanem a német, tót, oláh jövevényszavak ellen is irányul. Ezért kutatja fel a régiséget és a táj szólásokat. Az írók új szavait a maga módján bírálgatja s nem egy kifogást tesz helyességük ellen. Toldalékába felveszi a helyesnek tartottakat; a „szófaragásban" legszerencsésebbeknek tartja MOLNÁR JÁNOSÍ és RÁT MÁTYÁSÍ.1 ) Saját nyelvújításának célja az idegen szavak irtása, a hibás alkotásúaknak helyesekkel való pótlása, és a hibás jelentésűek helyesbítése. Módjai: 1. avult szavak felelevenítése. x) Sokf. VIII, 92.
