Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 193 mutatkozott s az Erdélyi Múzeum cikkeibe szívesen beleviszi az új szavakat, máskor meg felújítandók jegyzékét állítja össze (Erd. Múz. V, 189), TOLDY, HELMECZI vakmerő újításaira, de kivált KAZINCZY SALLUBTius-bevezetésére elvben ortológussá vált. Gyakorlatban azonban éppúgy megmaradt újítónak, mint többi kortársa. HELMEczivel ő is nyelvi tanácsadója SzÉcHENYinek. Újításaiban azonban nem olyan szerencsés, mint HELMECZI, hiányzik belőle a SzEMERE-féle nyelvköltői ihlet és ötlet, mely sok újítóban a tudást pótolta. Egynéhány szava megmaradt: címke, dallam, éle, értelmezés, míveltség, mwelödés, ösies, szavazat, történelem ; érzeleg, szaval; címszó, jelige, jelmondat, könyvnyelv, közszellem, lenyomat, nyelvkimcs, sajtóvétség, tanfolyam. — Az ő érdeme, hogy Buda hegyeinek, völgyeinek és dűlőinek ma olyan szép, magyar nevük van. Irodalom: HALÁSZ J. Döbrentei szavai: Nyr. XI. 515. GOBIÜPP ALISZ, Döbrentei nyelvújítása: NyF. LXXVI; SIMÁI Ö. GORITJPP értekezésének bírálata: Nyr. XLVI, 110; TOLNAI V. Buda dűlőnevei: MNy. IX, 455. 174. SZONTAGH GUSZTÁV és KAZINCZY vitája. A folyóiratok: Tudományos Gyűjtemény, Élet és Literatura (Muzárion), Felsőmagyarországi Minerva, ez időben tele vannak kisebb-nagyobb vitatkozó cikkekkel; a könyvbírálatok és ismertetések szinte mind kikitérnek a nyelvújításra, majd mellette, majd ellene érvelvén. Lényeges új mozzanatot azonban egyzik sem vet föl többé. Amit a nyelvújítási harcok legelejétől fogva annyiszor hangoztattak: az élet döntött e kérdésben. Az utolsó, mélyebben járó eszmecserét SZONTAGH GUSZTÁV idézte elő, ki KÖLCSEYÍ bírálva és GuzMicscsal vitatkozva a fordításról s a nyelvújításról is nyilatkozott1

).

KAZINCZY válaszol rá (u. o. 152), de különösen SzEMERÉhez intézett levelében *) fejti ki még egyszer nézetét. SZONTAGH KAZINCZY és DÖBRENTEI ellentétét így fogalmazta meg: „KAZINCZY Nyelvünknek külsőképen való gazdagítását új szavak és külföldi szóllások által sürgeti: — DÖBBENTEI Nyelvünket a' maga belsőjéből, tős gyökeres természetével eggyezőleg parancsolja kimíveltetni. Erre KAZINCZY válasza: ... ez az én igyekezetem nem oda czélzott, hogy én a' Nyelv' tellyes-vérüségét elkorcsosítsam, hanem hogy tellyes-vérüségét az idegen szépségek általvételével megnemesítsem . . . Nem azon voltam én, hogy Nyelvünk' saját kincseit ki ne ássuk a' föld alól ... én azon voltam . . . hogy a' x) Muzárion

IV, 145, 1827. 2)

Kaz. Lev. XX, 367. Nyelvtudományi Közlemények XLVII. 13