Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

192 TOLNAI VILMOS alatt különnyomatban is. Talán ez az az említett, először írt értekezés. A pápai társaság — nem tudni, voltak-e Vroovicson és ZsoLDoson kívül még többen is — nagyon okosan és higgadtan állítja össze a neológiának, főleg KAZINCZY ÓS követőinek elméleti tévedéseit és gyakorlati vétségeit. Nagyon jellemző az első rész, mely a neológia történetét írja meg. Méltányolja KAZINCZY érdemeit, mert ő volt az első, „ki a' nyelv' tökéletesítéséről szoros értelemben" és a nyelv szépítéséről gondolkodott; célja nagy és nemes volt de, „igen gyanús eszközöket választott... Okait... csak ritkán adta, nyilatkozatai többnyire egyedül a' sic volo-n épültek", Dictator akart lenni. Újítása mind rombolás volt, de ő, Palladióra hivatkozva, nem törődött a támadt felháborodással. Erre az írók, régi barátjai elhagyták őt: ,,'s úgy álla a' Literatori világban, mint egy zarándok, mint egy jövevény, kit nem esmér senki." De őt nem verte le az elhagyatottság, fiatal embereket toborzott, kik követték minden útján. — A második ós harmadik rész a neológia szóalkotását és mondattanát rostálja, mindenütt bő példatárral. A végén azt mondja, hogy „a' Neológusoknak már már igen hanyatló ügyét" csak a jó systema és az inconsequentiák mellőzése emelhetné fel újra; már pedig arra remény nincsen. — Csodálatos, hogy ez az okos pápai társaság nem látta a hatalmas új irodalomban, ha másban nem, csak KISFALUDY KÁROLY műveiben és VÖRÖSMARTY Zalánjában is, hogy mennyire nincsen igaza. Vagy talán nem olvastak ? — ZSOLDOS még 1830-ban is írt hasonló irányú, de hatástalan cikket: „Némelly mostanában támadt újj magyar szóról való vélekedés.1

) 172. WIELAND értekezése. Nagyobb jelentőségű volt KAZINCZY cikke a F. M. Minervában (1825, 269), amelyben végre lefordítja — már ez régi terve volt — WIELAND értekezését a nyelvtisztaságról s az író nyelvművelő jogáról: „WIELAND ADELUNG ellen: Mi a' tiszta Németség ? — Tükörül azoknak, kik nyelvrontást emlegetnek, Js ezt kérdezgetik: Mi a' tiszta Magyarság? — 'i intésül a' szer felett merészeknek." Egy nagy külföldi tekintély mélyenjáró elméleti fejtegetésével támad az újabb ortológiára, melynek látható feje a húszas években DÖBRENTEI GÁBOR, viszont a szertelenségnek is határt szab-173. DÖBRENTEI GUBOR, aki a tizes években buzgó nyelvújítónak J) T. Gy.

1830. XII.