Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

190 TOLNAI VILMOS homines adolescentuli per ambitionem !" teszi hozzá engesztelőleg.1

) TOLDY Haramiáiról a Tud. Gyűjteményben2

) névtelenül kegyetlen bírálat jelent meg, mely íróját nyelvünk temploma Herosztrátusának mondja; szerzője TOLDY szerint PEEPELICZAY SÁMUEL volt, némelyek HORVÁT ISTVÁNÍ sejtik benne.3

) Az Aspasiáról szóló bírálatban a Haramiák újra pellengérre kerülnek.4

)

KULCSÁR a Hazai 's Külf. Tudósításokban (1824, jan. 28) szintén megrója s csak az író ifjúságával menti a hibákat. Trattnerék vonakodnak kiadni többi bejelentett fordítását. BAJZA levélben, maga HELMECZI aláhúzásokkal jelöli meg a merész furcsaságokat. KISFALUDY KÁROLY gúnyos epigrammát ír. ZSOLDOS JÁNOS : A' Neologomániáról cikkezik a Hasznos Mulatságokban.5

) 170. Az Új Szellem és aNyelvprity. Szegeden ugyanez esztendőben M. és N. betűk alatt egy könyvecske jelenik meg: „Új szellem, vagy is Új magyarok útja Helikonra.8

(Újra lenyomatta P. THEWREWK J.: Velenczei Szappanpor. 1834) Drámai alakban, három felvonásban, figurázza ki a nyelvújítókat: Kolomposi : KAZINCZY, Kortyándli: KOVACBÓCZY, Schelmeczki: HELMECZI, Bugaczi: SZEMERE (?), Bojszi: BAJZA, Kabak: TOLDY (t. i. SCHEDEL), Serkési (?) Julié: SZEMERÉNÉ, kiket Okos Lörintz: KULCSÁR ISTVÁN és Gondos István (F), próbálnak — hiába — jobb útra téríteni. A Helikonra törekvő társaságot GYÖNGYÖSI, RÉVAY és CSOKONAI lelkei űzik vissza. A darab meséje és szövegezése MARÓTHY MÁTYÁS műve, a nyelvújítási adatokat pedig sógora, NÁTLY JÓZSEF szolgáltatta, aki egy év múlva még egy kis füzettel szállt síkra a nyelvújítás ellen: „Némely vélekezések a' magyarnyelv ügyében" (Szeged 1825), amelyben a nyelv bővítésére egyedül a nyelvjárások szókincsét ajánlja. BACSÁNYI sem kíméli KAzraczYékat FALUDI 1824-i kiadásának toldalékában és Értekezéseiben, (1826—27). A Mondolat idejében fél évtized alatt sem érte annyi támadás a nyelvújítást, mint most, s íme, mind e támadások hatástalanul pattannak le — az új irodalmi nyelvről. TOLDY azonban, akit ekkor a legtöbb nyíl ért, eleinte le akar tenni minden irodalmi munkásságról, három esztendeig nem is nyomat ki semmit, akkor pedig az „összemarczanglott" SCHEDEL nevet ToLDYval cseréli föl, hogy a publikum dolgozatainak olvasásától el ne rettenjen. r)

Kaz. Lev. XIX, 180. 3)

1824. II, 86. 3)

MNy. XIV, 188. *) Tud Gy. 1824. IX, 84. 5)

1824. 1, 145.