Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 189 hogy e szertelenségek veszélyeztethetnék a neológia vívmányait, sőt egyikét-másikát még maga KAZINCZY ellen is hangolták, hogy nem állja útját a túlzásoknak. Ezt a hangalatot látszólag még KAZINCZY is fokozta, mikor SALLUSTIUS-fordításának előszavát kiadta.1

) Ebben újra kifejti a fordítás elveit, melyekből az idegenszerűségek követése ered: SALLUSTIUS fordítójának „mind a' történetírót, mind a' nyelvművószt" adnia kell... „a' Nyelvrontás tiszteletes, ha szépet, jót ád;... tisztelvén Nyelvünk alaptörvényeit, de nem a' kor' ízlését... a' beszéd azt a' hatást tegye itt a' mit ottan teve ... a' másolat az előkép' nemében legyen szép... ha azon átsugárzik a' csudált idegen." DÖBRENTEI, ki a tizes években KAzraczynak tántoríthatatlan híve volt, most nyíltan ellene fordul; előbb levélben adja tudtára: „Én ellened vagyok... Sokáig várogattam, hova fordítja a' nyelvet... Neológiád, mit fognak szülni deákos, francziás, és németes kifejezéseid ... mindenik... nyelvünk eredeti fordulásainak ártóbban terjed, mint talán Magad is óhajtottad." De nem elégszik meg evvel, hanem a Tudományos Gyűjteménybe2

) cikket ír: „A' Magyar írás-mód' mostani állapotjáról. Halottak beszélgetése". Mint SZEMERE, a sajtót nem látott Jelenések-ben3

), halottakat beszéltet:

BÁRÓCZIÍ, VERSEQHYt, RÉVAIÍ, és BARcsAit. VERSEGHY BÁRÓCZYÍ megtéríti az idegenutánzásból s mintául állítja a régiek: ZRÍNYI, GYÖNGYÖSI, PÁZMÁNY, MIKES nyelvét, melyet „új kellemű fordulásokkal" lehet csinosítani. Erre RÉVAI VER&EGHrnek békejobbot nyújt. A jelenet KAzmczYnak idegenszerűségei ellen van írva, mellékesen HELMEczire, KovAcsóczYra és ToLDYrais céloz, mindnyájukat pedig „nyelvtörő"-knek nevezi. (81.1.) KAZINCZYÍ kellemetlenül érintette DÖBRENTEI váratlan elpártolása, de különösen bántotta a VERSEGHY szájába adott „nyelvtörő" elnevezés. „Mi leié azt az embert, hogy most az is a Nyelvrontókat korbácsolgatja? Még nevet is csinált nekik — Nyelvtörő — mint szentségtörő, házasságtörő".4

) De még jobban bántják követőinek szertelenségei: „az Aspasia prózai darabjai 's némelly Versezetek benne, épen olly kemény fenyítéket érdemlenek, mint a' Schédely' Haramiáji érdemlének a' Tud. Gy.-ben ; valóságos őrjöngés, a' mit csinálnak. Sed deliquerunt a) Kedveskedő, 1824, május, 42. szám és különnyomatban; újra Kaz. Lev. XIX, 31. 2)

1824. VII, 78. 3)

1. a 149. pont végén. *) Kaz. Lev. XIX, 264.