Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 187 is korholva „merő fűszerének mond TASSO édességével szemben1

). HELMECZI szóújításai azonban inkább a harmincas évek elején kerülnek a köznyelvbe, mikor a Jelenkor-t, SZÉCHENYI lápját szerkeszti (1832 januáriusa óta) s a BAJZÁÍÓI szerkesztett melléklapnak, a Társalkodó-nak is szorgalmas munkatársa. Igen nagy jelentősége ebben az időben az, hogy másokkal együtt rendes nyelvi tanácsadója SzÉCHENYinek, aki javasolt szavait műveiben mindjárt használja és terjeszti. Talán ő bővítette mai nyelvünket a legtöbb újdon szóval, mely nélkül szinte megakadnánk beszédünkben; a leggyakoriabbak a közetkezők: általány, benső (érzés), biztosíték, bűvész, célzat, cukrász, dac, dacára, egyenruha, értelmiség, érv, étlap, fensö, főnök, gyár, haladéktalan, hallgatag, helyiség, hírlap, igény, izom, járadék, kedvezmény, kegyenc, készlet, korhatag, kötelezvény, lényeg, merény, nyugtatvány, óvatos, őrség, parancsnok, pezsgő, röpke, rugalmas, sebész, semleges, szabadalom, szabatos, szelvény, szenvedély, szeszély, szigor, tárca, testület, tettleg, vázlat, védenc, záradék, zene; — állatsereglet, bankjegy, belügyminiszter, cselszövény, csendőr, célszerű, egyenérték, életveszély, esküdtszék, észjog, hangverseny, honleány, illatszer, korelnök, korszak, korszerű, körmenet, léghajó, léghuzam, légszesz, leirat, műkedvelő, műterem, népszerű, nyugdíj, párbeszéd, pénzügy, rendszabály, sorsjegy, taglejtés, végrendelet, vérpad; — bitorol, biztosít, hiányol, honosít, kérelmez, szembesít, szerkeszt, tőkésít, törleszt; ellenjegyez, kisajátít. Irodalom: VÁCZY JÁNOS, Helmecziről. A nyelvújítás győzelme 47; H. mint kiadó. EPhK. 1900. — NÉGYEST L. H. mint nyelvújító. MNy. I. 134; Kisf. Társ. Évi" 1905 ; - SIMÁI MNy. V. 120; — JÁMBOR, H. följegyzései. Nyr. XI. 23. — Kiss ERNŐ, A Jelenkor és a nyelvújítás: Nyr. XXXV, 171. — SZINNYEI FERENC, Bacsányi. Tört. Életr. 1904. 135. 167. TOLDY FERENC, az akkor még tizenhét éves egyetemi hallgató SCHEDEL FERENC, túltesz még HELMECZHI is. 1822 áprilisának közepén jelenik meg ISOKRATES Paraeuesisének fordítása, melyhez UNGVÁRNÉMETI TÓTH LÁSZLÓ módján jegyzeteket csatol: „Glosszák vagy gáncsos magyar szovak". Ezekben különösen a rövid szavakat védi VIRÁG és KAZINCZY tekintélyével és támadja tanárát CZINKE FERENCCÍ, meg BACSÁNYIÍ „A magyar tudósokhoz" című röpirat miatt, melyben KAZINCZYÍ 0felfújjt

Kritikusinak nevezi. CZINKE rögtön (ápr. 17) megfelel: „Trufás Levélke Egy ifjú módi Magyarhoz nem neologushoz hanem neologoszhoz", és zötyögő hexameterekben gúnyolja TOLDY *) Kaz. Lev. XVII. 566.