Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

186 TOLNAI VILMOS Évről évre érzik ezen a nyelven, hogyan veszít papirosízéből, hogyan telik meg eleven élettel. 165. KISFALUDY KÁROLY. A legjobb példa erre KISFALUDY KÁROLY, az új irodalmi irány feje. Bátyjának Himfyje és Kegéi buzdítják írásra és nyelvanyagát is először belőle és KAziNczyból meríti. De mily hatalmas haladás a Tatárok feszes előadásától Tollagi Jónás könnyed, természetes csevegéséig! Felcsillan a humor, „millyen még nekünk nincs" írja DÖBRENTEI1

)

és KAZINCZY is jóízűen elmosolyodik rajta. KISFALUDY KÁROLY is termékeny szócsináló, a nélkül, hogy írásán érzenék ennek szándékossága, pedig bátyja még vádolja is nyelvrontással. Stílusa újságait mellőzve csak hány szóval is gazdagította irodalmi nyelvünket, melyek a köznyelvbe is átmentek: díszlet, csüggeteg, fogékony, részvétlen, felületes, szeszélyes, rejtélyes, fejledez, méltányol, szentesít, békenap, búcsúpohár, dicsszomj, honáruló, hatáskör, szélcsend és a honvéd, melyhez később annyi dicsőség fűződött. KISFALUDY KÁROLY nevéhez nem is fűződik semmi vita, olyan természetes nek látszott már korában is nyelve. Annál több visszatetszést okozott KAzmczynak néhány hevesebb ifjú híve, ki túl akart tenni mesterén: HELMECZI, TOLDY és KOVACSÓCZY. Irodalom. SIMÁI ÖDÖN, Kisfaludy Károly nyelvújítása: MNy. III, 267. 166. HELMECZI MIHÁLY neve az 1816-i BERzsENYi-kiadással vált ösmeretessé, melynek előszavában összefoglalta KAZINCZY nyelvújításának elveit és eredményeit. Attól fogva mind erősebben belemelegedett a szócsinálásba, s míg KAZINCZY bölcsen visszavonul „a magyar nyelv természete: örök szokása ós törvénye" vonaláig, addig HELMECZI határt ós korlátot nem ismerve féktelenül űzi vakmerő újításait. Az Aurora első évfolyamában (1822) közlött mutatványa a Megszabadított Jeruzsálem fordításából elrettentő példája merényleteinek. Hogy TASSO stanzáit sorról-sorra követhesse és a terjedelmes magyar szavakat beléjük szoríthassa, könyörtelenül csonkítja, vagdalja a szavakat, kifejezéseket, mondatokat: ^er;'(-edelem), dör(-e), szük(-$ég), vegyli, kegyli, hasztlan, szentségtlen, látlan, folyamt, iramt. Akkoriban keletkezhetett az a ma is ismeretes szállóige: „HELMECZI, ki a szavakat elmetszi". E csonkításokon kívül még sok idétlenség tarkítja HELMECZI fordítását, melyet még a tanítványa iránt elnéző KAZINCZY J) Kaz. Lev. XVIII, 211.