Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 185 VI, 263, 317, 355, 452; új összetételei: V, 316, 353: VII, 18, 123; képes kifejezései: V, 404; VII, 128 ; görög-latin szavai: V, 406 ; VII, 161; francia, német szavai: V, 449; VII, 161; elavult és tájszók: VI, 220, 259; idegenszerű kifejezései: V, 452; VI, 25, 162; K. és a korabeli magyar nyelvtudomány ; VII, 298, 357, 445 ; K. és a külföldi nyelvtudomány: VIII, 61, 109, 210, 312, 346; az ortológia fellépése, Debr. Gramm., Látzai, Aranka, Pethe, Bessenyei S., Czinke, Révai, Verseghy, Márton J. Mátyási: IX, 25, 161, 266, 318, 403; a Kulcsárpályázat, Mátyási: X, 167; Bozóky, Teleki: X, 306 ; Pántzél: XI. 25, 65; Kis János: XII, 395; XIII, 7. GUZMICS IZIDOR, Hellén-magyar literatura. M. Tud. Társ. Évk. 1831—32, 190—231: a nyelvújítás dicsőítése. HORVÁTH JÁNOS, Kazinczy stílreformja. (Petőfi Sándor 1922, 121.) MOLECZ B. A nyelvújítás korának nyelvszépítő törekvései. Szentesi reálisk. értés. 1928. — POGÁNY ALBERT, K. nyelvújítása. 1928. A húszas évek vitái. 164. A nyelvújítási harc befejeztével nem szűntek még meg teljesen a viták. Ezek azonban már csak kisebb villongások maradtak s az érdeklődést csupán részben foglalkoztatták. Ennek oka az, hogy a harc főszereplői, különösen a Dunántúl ortológus táborában, KISFALUDY SÁNDOR és HORVÁT ENDRE megnyugodtak KAZINCZY utolsó kijelentéseiben és TELEKI JÓZSEF tanulmányában, melyek az elvi kérdésekben megegyezésre vezettek. Másik ok, hogy az új irodalom a nyelvújítás eredményeit győzelemre vitte, egymásután levetette és lehorzsolta magáról amannak érdességeit ós szélsőségeit; az érdeklődés már most a puszta nyelvi kérdésekről az élő irodalomra terelődött. Harmadik s nem legcsekélyebb ok az, hogy az ország politikai eseményei, 1823 feszültsége, majd az 1825-i országgyűlés, mely a reformokat megindította, SZÉCHENYI föllépése annyira elfoglalták a lelkeket, hogy a nyelv és az irodalom, mely az általános, ébredést előkészítette, a második sorba került s inkább a politikai élet kifejezőjének tűnt fel. A nyelvi harcok elérték eredményüket, ahogyan KAZINCZY előre látta: fölkeltették a közéletet. A különbség a tizes és a húszas évek nyelvújítása közt főleg az, hogy míg amaz még fordítások útján törekszik a nyelv bővítésére és csinosítására (pl. KAZINCZY kilenc kötete), addig emez már eredeti művekben bontogatja szárnyát s a mintáknak szolgai utánzása nélkül, önnállóan fejlődik. Az új költői és irodalmi nyelv a húszas évek zsebkönyveiben, folyóirataiban születik meg. Természetes, hogy magába olvasztja az előző évtized eredményeit, de előbbre is viszi őket.