Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELV ÜJÍTÁS 183 mert szebben hangzanak, különösen az -us, -um végzeteket nem szereti: tón -< tónusch, triomf -* triumphuseh, theáter -<s theatrum, • kolézs -= collégium, paradíz •*= paradicsom, tempel •*< templum, ^aZen =- galéria, phantasie -< phantasia, seéw -* scena, frizür r* frizura. &) Stílusújítás. Stílusújításai sokkal fontosabbak, mint szóújításai; nyelvújító működésének súlya ezen van. A régi magyar egyházi nyelvezet a XVIII. században moralista színezetűvé válik, a nyelvújhodás korában pedig, elsősorban KAZINCZY által szépirodalmivá lesz. A nehézkes, merev, egyhangú és egyszínű stílust fölváltja az erő és szépség, a sokszínűség és árnyalati gazdagság, rövidség és változatosság, az előadás sokoldalúsága, tárgy- és időszerűsége; elválnak a stílus fentebb nemei a mindennapitól; az író sugallója ezután már nemcsak az érthetőségre való törekvés, hanem csín és íz, ami KAZINCZY szótárában műveltséget és fejlett ízlést jelent. A stílus művelésére ezért tartja legalkalmasabbnak a fordítást. Erről való felfogása azonban a fogsága előtti időben merőben ellenkezik az utána következővel. Előbbi nézete ez: „Meg akarom érdemelni, hogy fordításaim originális darabok gyanánt tartassanak" (1793, Kaz. Lev. II, 296), tehát ne érezzék rajta semmi idegen íz, ahogy másfél századdal előtt PÁZMÁNY nyilatkozott Kempis-fordítása előszavában. Fogsága után pedig ez az elve: „... nem nézem elégnek csak a munkát [= tartalmat] hozni által: azon voltam, hogy íróm is általjőjön minden szeretett sajátságaival; azon, hogy ne ón láttassam szóllani az író helyett, hanem hogy ő általam" (1826. Élet és Lit. I, 259). Ebből következik, hogy valahány szép kifejezést, fordulatot olvas az idegenben, azt szórul-szóra lefordítja, hogy gazdagítsa vele a magyar stílus kincsesházát. Innen a sok latinos, németes, franciás idegenszerűség szövegeiben. Ez nem szolgai, rabi fordítás, aminek sokszor mondották régebben és újabban is, ez szándékos stílusbővítés idegen, tehát új kapcsolatokkal, fordulatokkal és kifejezésekkel. Hogy meg tud lenni nélkülök és tőrülmetszett magyarsággal is tud fordítani, megmutatta MoMÉRE-fordításaival. De nem akarta elfogadni azt, hogy a nyelv nem tűr ennyi erőszakosságot, mert elve volt: az író ura a nyelvnek. A nyelvújítási harcnak egyik tengelye ép ez idegenszerűségek voltak, melyekkel még hívei sem bírtak megbarátkozni; S mikor az Orthológusban elvben