Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 173 sebb a' vakmerőségnél. Ez ha minden nyomton bo11 ásra, sőt elesésre vezérel is, de a' tzé 1 hoz közelebb viszen, míg amaz minden lépésünket ólom nehézségével akadályoztatja". Idézi QUINTILIANUST, aki HORATIUS félix audacia-jkt dicséri a nyelv művelésében! HoRATius-szal fejezi be művét: „In vitium ducit culpae fuga, si caret arte" (Ars Poet. 35). TELEKI ekképpen igazságos mérlegre tévén az ortológia s a neológia ügyét, a neológiának ítéli oda a győzelmet, de a nélkül, hogy az ortológia valódi igaza sérelmet szenvedne. Irodalom: VÁCZY J. A nyelvújítás győzelme: Akad. Értek. 1S09, 28 ; CSÜBI BÁLINT, TELEKI JÓZSEF mint nyelvész : Nyr. XXXVIII, 11; Nyelv. Füz. 55. sz. 156. A nyelvújítási harc többi szereplője. A nyelvújítási harc az Ellen-Mondolat (1815) óta lényegében KAZINCZY és a dunántúliak közt folyt le. KAzmczYt hívei segítették ugyan, de döntő szavuk nem igen volt. Működésük, minthogy inkább gyakorlati írók, mint elméleti grammatikusok voltak, főképpen abban nyilvánult, hogy mesterük újításait belevitték az irodalomba, éltek velük és örömmel jelentették leveleikben, hogy az ortológusok írásaiban is lassan-lassan hogyan bukkannak föl mind sűrűbben az új szavak és fordulatok. BERZSENYI DÁNIELÍ több erős szál kapcsolta KAZINCZYIIOZ. Nemcsak az a körülmény, hogy költői fölfedeztetését Kis JÁNOS közvetítésével neki köszönhette, hogy költői hírnevének megalapítása tőle eredt, hanem költői nyelvinek természete is: az „erős új stílus", szerkezeteinek és képeinek merészsége, a velős rövidség, a tájszavak felvétele, mind kellett, hogy KAZINCZY hívévé tegyék. Őt nem a kérdés elméleti oldala érdekelte, hanem gyakorlati, irodalmi és nemzeti vonatkozásai. Az új szóban nem a magyar nyelv szótári anyagának bővülését látta, hanem a költői nyelv új eszközét érezte. Az ellenzőkben a magyar lélek ébredósének akadályait sejtette és üldözte. A Mondolat őt is pellengérre állította és KAzraczYval együtt a "WANDZÁK és FOLNESICSOK közé keverte. Ez Íratja meg vele költői levelét DÖBRENTEI GÁBORIIOZ (1815), melyben megmosolyogja a „csürhe gyermek kámpolásait" s a negyedik szakaszban az óságot imádót, a puristát, a népieskedőt, a szófaragót s a mocskosszájú csúfolódót rajzolja. — BERZSENYI új szavai inkább a költői nyelvet gazdagították, mint a köznyelvet. , Irodalom: VÁCZY JÁNOS, Berzsenyi életrajza. IX. fej 1895. M. T. Akad. kiadása. MURESANU SZABIN, B. mint nyelvújító : Nyr. XXXIX, 201, 380; SZILY K. Ki a hibás ? MNy. VI, 286.