Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

J74 TOLNAI VILMOS 157. KÖLCSEY FERENC a Mondolatra való Feleletben keményen síkra száll az ósdiak ellen; sokat foglalkozik szóbírálatokkal ós javításokkal (cikkei: A szókurtításról, mely szerinte nem is annyira kurtítás, mint inkább a törzsökre való visszavitel. A szószármaztatásról 1

),

Jenisch híres pályairatának bő kivonata; Új Szók (Muzárion 1838, I. füz.). KAzmczYval az író egyéni joga mellett vallott, és gyűlölte a többség zsarnokságát, még akkor is, ha az tudós többség. Ezt a felfogást különben már régebben meríthette PIERRE BAYLEnek Dictionnaire historique et critique c. enciklopédiájából, mely egyik legkedvesebb könyve volt. Ebből gyűlölte meg a francia akadémia zsarnokságát a szókincs fölött, belőle idézi BAYLE felfogását: „A szovászat [-szóalkotás] szabadságát soha nem lehet a jó íróktól megtagadni, mert különben a nyelv szegény, meddő és lankadt leszen." KÖLCSEY maga nagyon óvatosan él az új szavakkal, közülök csak a már beváltakat „novorum maximé vetera" meri használni. A magyarul beszélni kezdő követeknek „egymásután találgatja" az új szavakat a latinok helyébe, valóságos „diaetai neologisticát" űz 1833-ban. Azonban KAZINCZY leghevesebb harcaitól távol tartja magát, mesterének vélt túlzásait folyton bírálja, hevét mérsékelni igyekszik; akárhányszor nemcsak aggodalmának, hanem még rosszallásának is ad kifejezést leveleiben, mert csak az eszközöket nézi s nem látja a magas célt úgy, mint KAZINCZY. Elveit KAZINCZYIIOZ és SzKMERÉhez írt leveleiben fejti ki. Irodalom: KÖLCSEY Mind. Műnk. 1Y, IX, 137, 147, 242. — SZERB ANTAL, Kölcsey. 1926, 40. — A Mondolat s a Felelet irodalma. SZENTMIKLÓSSY ALAJOB is KAZINCZY mellett harcol. Nem eredeti szellem, de hozzájárult a nyelvújítás elveinek és eredményeinek terjesztéséhez. A vitába két cikkel vegyült: Észrevételek némely új írók felől,2

) melyben

KAZINCZY néhány szavát igazolja; s midőn erre a FÜREDI Vnu-féle támadás őt is kikezdte,3

) a Feleletben

4

) ügyesen visszautasítja. Hosszabb vitát idézett elő az, hogy az Észrevételek végén a külföldi s a hazai irodalomban sokszor előkerülő nyelv géniusz-át teszi meg bírónak a nyelv kérdéseiben. KAZINCZY erre megkérdezi, hogy mit ért rajta, mivel ő az iskolai Etymologia, Analógia, Euphonia és Usus mellé az 1)

E cikket talán SZEMÉRE ösztönzésére írta. Vö. Nyr. XXXI, 76. 2) Tud. Gyűjt. 1818, III, 78. 3) Tud. Gy. 1818. VI, 24—25. 4) Tud. Gy. 1819, I, 94.