Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

166 TOLNAI VILMOS irányult; mert ahogy a nyelv bővítésében az írót vallotta önkényű úrnak, úgy a bírálatban is az egyéni ízlés uralmát kívánta. Ezért mondja FÜREDI VIDA : „Nem egynéhány szókról szóllok én tsak, hanem a' neologiának egész tendentiájáról". — KAZINCZY TAKÁCSOÍ tartotta a cikk szerzőjének, pedig az KISFALUDY SÁNDOR volt. PÁPAY és TAKÁCS nem szerették volna, ha a támadás lehetetlenné tenné KAZINCZY és KISFALUDY kibékülését, ezért az értekezést HORVÁT ENDRÉ-nek adták átdolgozás végett, azután elküldték VERSEGtrmek, hogy tisztázza le és küldje el a Tud. Gyűjt, szerkesztőségének. így sikerült nemcsak KAZINCZY^ hanem a közvéleményt is megtéveszteni a szerzőség felől. KISFALUDY eredeti fogalmazványa azóta elő is került.1

) KAZINCZY mind a „Kritika", mind a FÜREDI ViDA-féle támadásokra felelni készült, de többé nem támadólag, hanem békítőleg. Nem akarta ő minden áron a maga véleményét elismertetni, nem diktátorságra tört, amivel vádolták; ő az ügy igazát kereste: életet vinni a közönybe, vitatkozással tisztázni az eszméket, megteremteni a magyar szellemi életet. A vita hevében néha túllépte a határt, ezt maga is átlátja s nem restelli megvallani. Még 1816-ban írja DöBRENTEinek: „Addig űzzük a dolgot, hogy végre kisül hol kell megállanunk, mert valljük-meg, szégyenlősködés ós hamiskodások nélkül, én magunkról nem hiszem, hogy itt vagy ott tovább ne mentünk volna mint kell".2

) Alaposan felkészül a feleletekre. Az idő közben megjelent kisebb kifogásokkal nem sokat törődik.3

) Még

TELEKI LÁSZLÓ értekezésére sem felel, melyben az az aggodalom van kifejezve, hogy e nyelvi harcok folytán a magyar nyelv könnyen ketté szakadhat: a köznépére s a tudósokéra; a többi nézet nem más, mint az 1816-i levél megismétlése. 153. KAZINCZY Antikritikája. A „Kritikaa

-ra Antikritikával felel.4

) Mindenekelőtt ismét szükségesnek mondja a vitatkozást, a x) Akad. Értés. 1907, 81—100; írod. Közi. XXI. 385. 1911. *) Kaz. Lev. XIV. 415. 3)

G. L.: A' magyar nyelv' fő törvényjeiről. Tud. Gyűjt. 1818. VIII, 39; Orthophilus jutalomtétele. Tud. Gyűjt. 1818. IX, 101 és Magyar Kurír 1818 szept. 11; egész szövegében Kaz. Lev. XVI. 593; nem valószínű, hogy ez PETHB volna, mint KAZINCZY véli, mert az Kímiát ír, mi ellen Orthophilus tiltakozik. *) Tud. Gyűjt. 1819. IV, 120.