Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161
A NYELVÚJÍTÁS 167 kritika szabadságát: „Tudományok' dolgai csak ott gyarapodnak, a' hol azoknak mívelőjik szabadon mondhatják ki gondolkozásaikat, 's a' hol élet van, ott öszve ütődések is vannak: a' nyugalom csak a' koporsók köztt lakik". Az a kifogása a bírálat ellen, hogy inkább elméletét támadja, mint műveit, „de theoriám' megtámadását rettenés nélkül láthatom", mellette szól az egész ó- és újkori irodalom. — Megtámadott elvét, hogy „az író ura a nyelvnek" így kell értelmezni: „szabad kéjű, de nem vak kéjű, tanult kéjű nem tudatlan kéjű Ura, barátja nem ellensége, mívelője nem pusztítója, nem ront ója de építője. Nem azért parancsol, mert parancsolni neki tetszik, hanem mivel jót, szépet, hasznost parancsol". — N. azt szeretné, ha KAZINCZY arra' változnék vissza, aki 1788-ban volt, s fogadná meg maga akkori tanácsait. „1788 és 1818. köztt harmintz esztendőnyi nagy köz van ... ma többet merhetünk mint akkor . . . harmintz esztendei elmélkedés és gyakorlás után, nem vagyok épen ott, a' hol akkor valék", de áll az most is, hogy szükségtelenül nem kell sem szót, sem szólást csinálni". ,,A' Sok, az Elég, a' I£ e v é s relativa ideák; azoknak mathematicai vonásokkal határt és korlátot vonni lehetetlen . . . Eggyet tudok: azt, hogy a' Nyelv' Gréniusát illetni soha nem szabad", a nyelv géniusza pedig az a tulajdonsága, „a' mellyel a' bővülést, szépűlést, igazabbá válást nem csak tűri, de szereti és óhajtja is, és hogy mind azon kölcsönözósektől, a' mellyekkel a' gondolatot és érzést erősebben, lágyabban, komolyabban vagy csintalansággal festheti, nem idegenkedik, csak ollyanok fogjanak a' munkához, a' kik ízléssel bírnak". — Az előadás sokféleségét is behatóan fejtegeti; önmagáról azt mondja, hogy minden írásában magyar, „de nem mint az a' Magyar a' ki idegent nem látott... hanem... a' ki a' mit az idegeneknél elfogadhatónak gondol, felveszi, magáévá teszi." Midőn KAZINCZY a nyelv géniuszát teszi az újítások megítélésének alapjává és határává, olyan fogalmat visz bele fejtegetésébe, mely az ortológusokuak a nyelv természete fogalmával igen rokon, s így a kölcsönös megértésnek utat nyit. , A következő füzetben JOLSVAI BANDI álnéven THAÍSZ ANDRÁB csipkedi N. recensióját;1 ) majd EBCSEY DÁNIEL hét pontba foglalja a nyelvbővítés megengedhető módjait.2 ) *) Tud. Gyűjt. 1819. V. 54. 2) Tud. Gyűjt. 1819. VIII, 47.
