Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

A NYELVÚJÍTÁS 165 nak, s talán RuszEKnek is. — N. abból indul ki, hogy mindenki elösmeri a nyelv bővítésének szükséges voltát; a kérdés csak az, hogy miként? Erre szerinte megfelelt már KAZINCZY maga harminc esztendővel azelőtt a Szigvárt és Robinzon bírálatában.1

)

S most N. fejére olvassa KAziNczYnak ott felállított négy „törvényét", melyet most Munkáinak kilenc kötete, e „kilencz emeletű roppant Filagoria" lépten-nyomon megszeg és sért. Nincs mértéke arra, hogy mi a sok, mi a kevés; látszik, hogy „senki, legyen az bár még olly tűz-eszű, még olly szép-tollú író, magát csalhatatlannak nem vélheti". Ezért méltán gyanúba vehető KAZINCZY princípiuma: „A' szép író nem tartozik főbb Törvényt ismerni, mint hogy írása szép legyen". Ez mindenekelőtt hamis, „mert felteszi, hogy az-is, ki a' Grammatica és szokás ellen vét . . . szépen írhat"; — veszedelmes, mert „eggyétlen egy embert tesz a' Nyelv' csalhatatlan Birájának, olly rémitő Dictatori hatalommal [napóleoni emlék], hogy . . . minden régit szabadon leronthat, 's a' jó ízlésnek törvényt 's példát adván, örök Remeket építhet, ezen büszke hangú kürtölés szerint: Rontott mert építeni akart, Palladió ..." Példának állítja a Tövisek békáit és HELMECZY Menyegzős versét, melyre megint KAZINCZY 1788-i szavait idézi: „Lehet-e az elme nagyobb részegségben, mint ezeknek a' verseknek írások alatt volt?" 152. FÜREDI VIDA: Arecensiókröl. Az N-féle bírálat, a „Kritika" KAZINCZYÍ, a nyelvújítót támadta; ugyanabban az évben jelent meg még egy támadás, mely KAZINCZY, a bíráló ellen volt intézve, FÜREDI VIDA : A 'Recensiókról.2

) Ennek

az értekezésnek csírája az a régi neheztelés, melyet KAzmczYnak Himfy-bírálata (Annalen 1809) és HiMPY-epigrammája a Tövisekben keltett; azután magának KAzmczYnak nem titkolt gyanúja, hogy KISFALUDY SÁNDOR-nak része volt a Mondolatban, s ezt élesztette az a vélemény, hogy KAZINCZY mondotta egy bécsi lapban a Helikoni ünnepet politikai lakmározásnak3

).

SZENTMIKLÓSSY cikke a neológia mellett is bántotta az ortológusokat.4

)

KAZINCZY továbbá mindig hirdette a kritika szükséges voltát és szabadságát: erre volt felelet a FÜREDI ViDA-féle értekezés, mely egészében KAZINCZY vélt és félt diktátorsága ellen x) Kassai Magyar Museum,

1788. 2)

Tud. Gyűjt. 1818. VI, 1. 3)

Tud. Gyűjt. 1818. III, 113. 4)

Tud. Gyűjt. 1818. III, 78.