Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - III. 161

164 TOLNAI VILMOS véleményének. Itt jelenik meg mindjárt az első évfolyamban Z. jegy alatt BALLÁ KÁROLY bírálata a Mondolatról s a Feleletről1

);

KÖLCSEY FERENcnek végzetes BERzsENYi-bírálata2

);

THAISZ ANDRÁsnak neologuspárti értekezése: „A' Neologismusokról, avagy Szabad-é a' Magyarban új szókat tsinálni és mennyire?" 3

) és

KAzmczYnak Kritikája BEREGSZÁSZI és SÍPOS könyveiről4

). A következő év az ortológia jegyében folyik. SÍPOS helyreigazítása0

)

és védekező cikke kezdi meg a sort: „Vélekedés a' Nyelv-mívelés dolgában". Nem kárhoztatja az újítást, csak az érthetőséget ne zavarja s ne történjék nagyon hirtelen. KAZINCZY elvét: az ízlést, a szépet azonban egy igével sem említi. SZENTMIKLÓSSY ALAJOS P.SZ.A. jegy alatt KAzmczYnak néhány új szavát {enyhe, féltékeny, gyengéd, lebel, lény, rím, szerény) magyarázza s különösen szépségét dicséri. Jellemzők következő szavai: „az új szók felől igen óva, 's tartózkodólag kelljen ítéletet hoznunk; mert a' ki a' roszat elfogadja, színt' ollyan hibát követel, mint a' ki azt koholta; elleniben a' ki a' jót kárhoztatja: hibázik, ha megtévedésből, vétkezik, ha meggyőződése ellen cselekszi". Óhajtja az ellenfelek kibékülését s ennek alapjául ezt az elvet ajánlja: „az új szók közül csak azok vétessenek-fel, mellyeket a' nyelv' ideálja megkíván, 's géniusza nem ellenz". — SZEMERE PÁL „Tárgy és Nyelv a' költésben" című cikkében6

) egészen

KAZINCZY szellemében fejtegeti az előadásnak a tartalom után igazodó sokféleségét. 151. KAZINCZY fordításainak bírálata, a „Kritika". 1818. De ugyanebben a kötetben7

) jelenik

meg N. jegy alatt KAZINCZY kilenc kötetének bírálata, mely nagyon ügyesen saját fegyvereivel akarja megverni KAZINCZYÍ. Hogy ki a bírálat szerzője, az ma sincsen eldöntve. Alapja mindenesetre HORVÁT ENDRÉnek 1815 okt. 15-én TAKÁCSIIOZ írt levele,8

) melyre

KAZINCZY 1816 okt. 6-án, közvetlenül HoRvÁTnak felel1

*)

s amelyben HoRvÁTnak „43 gáncsa" közül szinte egyetlen egyet sem ösmer el hibának. Bizonyos, hogy KAZIN-czYnak ez a levele szolgáltatott ösztönt és anyagot, melyhez írója vagy írói még hozzávették KAzmczYnak a BEREGszÁszi-Sípos-féle bírálatát.10

)

KAZINCZY HoRvÁTnak tulajdonítja; lehet benne része TAKÁCS-x)

Tud. Gyűjt. 1817. VI, 97. — 2) 1817. VII, 96. 3)

Tud. Gyűjt. 1817. XII, 14. — *) 1817. XII, 88. 3) 1818.

I, 126. — 6)

1818. IV, 79. 7) 1818.

IV, 96. — 8) Kaz. Lev. XIV. 500. 9)

Kaz. Lev. XIV. 322. — 10) Tud.

Gyűjt. 1817. XII. 88.