Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Kisebb közlemények - Rásonyi Nagy László. Török eredetű helynevek. (1. Börgönd, Bergengye. – 2. Mergen. – 3. Kondakor. – 4. Kojan. – 5. Teskánd, Tacskánd) 464

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Török eredetű helynevek. — 1. Börgönd, Bergengye. — Székesfehérvártól délkeletre terül el Börgönd puszta. A vidéken sok török eredetű helynév van [Töbörcsök, Aba: MNyelv. X. 341, 282; Kajtor: NyK. XLVI. 135), ezek közé tartozik Börgönd i*. Az első olyan okleveles adat, amely egészen biztosan rávonatkozik, 1249-ből való: Mete Bwrgiun. 1298-ban is szerepel mint ,terra Felbergen, Bergen" (CSÁNKI III. 321). De talán van régibb adatunk is. A veszprémi püspökség alapító oklevelében (1002) SZENT ISTVÁN a püspökségnek ad Fehér megyében három falut ,nomine Avsi, Cári et Bergeni.' KARÁCSONYI (Szent István király oklevelei 58) a tihanyi 1295-i átírás alapján Bergen-t olvas. A veszprémi megbízhatatlanabb átírásban (F. IV. 431 és SZENTPÉTERY, Szent István kir. pécsi és pécsváradi alap. lev. 61) Béren fordul elő, minek alapján KÁROLY J. (Fehér vm. tört. IV. 322) Lovasberénnyel azonosítja. Legújabban SZENTPÉTERY is (Regesla 2) Bergen néven említi. Baranyavár vidékén említ egy oklevél 1364-ből Bergend falut. 1379: Bergendye (Zichy Okmt. IV. 114); 1390: Bergenge (uo. IV. 436); 140Ó (uo. V. 193), 1426 (uo. VIII. 277), 1428 (CSÁNKI II. 472): Bergengye. A régibb alak bizonyára itt is Bergen volt. A -d után még az -e kicsinyítő képző is hozzákapcsolódott, majd a -d palatalizálódott. Mindkét helynév személynévből lett. Előfordul ugyan a 1 örökségben egy köznév, amely már tőalakjában pontosan megfelelne a Bergen-nek, mégpedig a jakutban (bargan PEKARSKTJ), amely a rendkívül nagy területen elterjedt margán szó alakváltozata. A szókezdő 6-s alakváltozat azonban annyira elszigetelt és távoli, hogy a török nyelvekben meglehetősen gyakori b- ~ m- váltakozás mellett sem lehetünk rá tekintettel csak majd a következő személynévnél. Ha a 1 örökségben általánosan elterjedt -bar <v -ber ~ -bir ,adni: ige származékainak a török személynévadásban való nagy szerepét látjuk — pl. Kaőyrberdi, Devletberdi, ^elalberdi stb. (HOWORTH, Hist. of Mongols II. 270), tara-tatár Kudai Birdi (PR. IV. 125), Berdi-beg az asztracháni kánok családjából (HOWORTH, II. 352), Birdi-bek kipcsaki kán a XIV. szd.-ban (Izvj. Obsc. Arch. Etn. Imp. Univ. Kazán =*= IOAK XIII. 101), — akkor könnyen föltehetjük, hogy a szóbanforgó Bergen név a ber- igéből képzelt n. actoris. Erre is