Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - II. 402

456 L080NCZI ZOLTÁN Batthy.-k. 262, 417; megtekellene Jók.-k. 5; tokelleneie Nád.-k. 165; vallatta Jók.-k. 10; Tel.-k. I. 96; uallana Tih.-k. 49; néha ilyenkor is csak egy mássalhangzót jelölnek; pl. alana Tih.-k. 189; alanal Tel.-k. II. 269; fygene Jók.-k. 65; váltakozás van itt is az olyan esetekben, mint pl. zolana Érdy-k. 196; de zolnanak Érdy-k. 221. Az -ü képző utáni tővéghangzó itt is e képző eredetibb -%t alakjával íügg össze; pl. aloytana Jók.-k. 4; indittananac Nagysz.-k. 39. A későbbi hangzóvesztő tövek is a főnévi igenévhez hasonlóan viselkednek; pl. erdemleneye Corn.-k. 311 ; Ers.-k. III. 396; erdemlene; Bod.-k. 7; Marg.-l. 154; Weszpr.-k. I. 85; eerdemlene- Érdy-k. 17 erdomlemie Guary-k. 72; Nagysz.-k. 188; erdőmlene Tih.-k. 54, 128; erzene Jók.-k. 71 ; erzeneye Marg.-l. 129, 178; fenleneek Marg.-l. 120; (jakorlanaya Tel.-k. I. 110; gyevtreneyek Dom.-k. 58; gyettrenee Érdy-k. 236; getreneye Winkl.-k. I. 150; haylananak Csem.-t. rlb.;

haylananak Dom.-k. 195; karomlana Nád.-k. 561; karomlanam Érs.-k. III. 413; karomlanaia Dom.-k. 164; karomlanaya Dom.-k. 306; karomlanaa Érdy-k. 437, 525; kenyerghene Csem.-t. 20a; keferyene Corn.-k. 406; Érs.-k. III. 357; Láz.-k. IV. 78; Nád.-k. 557; kozlenee Érdy-k. 565; kózlene Tih.-k. 197; morgananac Münch.-k. 182; orzaylana Marg.-l. 177; Péld.-k. I. 80; oruoflananak Marg.-l. 119; remenleneiec Szék.-k. II. 259; zarandoklana Bécsi-k. I. 1; zerzene Batthy.-k. 158; Corn.-k. 204; Dom.-k. 234;'Érdy-k. 159; Érs.-k.r III. 549; zerzenenek Dom.-k. 63; zerzeneye Marg.-l. 181; zerzeneenek Érs.-k. I. 82; zorzene Kaz.-k. II. 158; Tih.-k. 52; tekozlana Dom.-k. 177; tetielgene Corn.-k. 66; ierleneye Marg.-l. 196; vadlana Jók.-k. 10; vezteglene Erdy-k. 134; Vezteglene Münch.-k. 154; vefteglene Szék.-k. VI. 365; de: 'énekelne Ers.-k. III. 584; zerezneelek Érdy-k. 341; stb. Mai nyelvjárásaink közül o van pl. Szigetközön a bántonám példában NyF. XXXVIII. 10. Egyébként a, e váít általánossá ugyanolyan módon, mint a -ni képzőnél. Különösebb esetek: essene Csíkszentdomonkos Nyr. XXXII. 277; Nagybacon Nyr. XLV. 110; emlékezzenem Moldva Nyr. IX. 485; sodranék Palócság Nyr. XXII. 461; ugranék, ugrónál, ugrana stb. Heves m. NyF. XVI. 20; beszéllené, essene Szakadat MNyv. VI. 307; viszont: tartna, küdne Halmágy Nyk. XXXI. 386. Amennyiben a szlavóniai Idtándm, látándd, latánd Nyr. XXIII. 215 féle alakokat eredetibb változatoknak tekintjük, ezek visszamutatnak a régi nyilthangzós illeszkedésre, s ebben láthatjuk kezdetét a tővéghangzó nyílttá válásának, mely először a feltételes módban, majd a főnévi igenév -ni képzője előtt, majd a -nak, -nek rag előtt is végbement. Innen van az az eltérés, melyet az -n devérbális névszóképzővel és egy essz. 3. szem. raggal szemben a lativus-r aggal ellátott alakja -ni és többes alakja -nak, -nek mutatnak. E helyütt foglalkozunk a többi mód- és időjellel is. Tulajdonképpen a devérbális igeképzők közé tartozik a futurum -and, -end jele, melynek nyílttá válását (vö. yarondok Kulcs.-k. 346; újabb illeszkedés lehet jövöndö Szováta NyF. XIII. 31) a w-tövű igék is (pl. ywnend Jók.-k. 14} előmozdíthatták. Az sz-szel bővülő v-tövekbe később jutott be, amitlegrégibb bibliafordításunk adatai mellett a Lányi-k. III. is bizonyít, hol lend 227, 253, 283*, 288*, Und 254 és leyend 226 példák találhatók. A -j felszólító módjel előtti tővéghangzó már igen korán kieshetett (fejlődését 1. NyH.6 109). Hangzó nélkül járult.az eredetileg egytagú magánhangzóra végződő sz-szel bővülő ^-tövekhez. A képző eredetibb *-y alakja ez igékben hangtörvényszerűleg az előtte és utána következő magán-