Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - II. 402

A MAGYAR TŐVÉGHANGZÓK 455 II. 53; konoryeni Nagysz.-k. 278; kónorgenie Kaz.-k. I. 22; konyörgeny Ers.-k. III. 546; Láz.-k. IV.r 81 ;

kwnyurgeni Virg.-k. 25 j louaglani Tel.-k. I. 75, 77; Mertekleny Érs.-k. III. 371; morganotoc Münch.-k. 181; naualgania Münch.-k. 147; orzaglany Corn.-k. 57; orzaglania Debr.-k. II. 289; ozlany Winkl.-k. I. 206; fepreny Jók.-k. 97; Weszpr.-k. III. 127; fevpreny Horv.-k. 235; • zegenleni Tel.-k. I. 148; zerzeni Döbr.-k. 398; Tel.-k. I. 69; zerzeny Érdy-k. 377; Corn.-k. 229; zerzened Nagysz.-k. 80; zomorgany Corn.-k. 364; tekozlany Corn.-k. 401; tééwel'genye Szék.-k. I. 181; terleny Thewr.-k. I. 223 ; iduezleny Marg.-l. 168; ydirezleny Pozs.-k. III. 44; wdwezleny Ers.-k. III. 364; vezerleny Jók.-k. 94; veztegleny Dom.-k. 79; Érdy-k. 518*; wezteghlenye Ers.-k. I. 184; Vyragzanya Ers.-k. I. 221; de: enekolnie-Nagysz.-k. 310; eneekelny Ers.-k. III. 351; fefelny^OTV.-k. 141; hayolny Érdy-k. 550; oryzny Érdy-k. 109; panazolny Érdy-k. 235; zerezny Erdy-k. 201. A ?;-tövűség következménye az o a hyonotoc Bécsi-k. I. 3; hinni Bécsi-k. II. 264, 266 féle alakokban. Mai nyelvjárásainkban ritkán zártabb tővéghangzó is előfordul; pl. szántgnyi Szigetköz NyF. XXXVIII. 10. Egyébként rendszerint nyilt hangzót találunk két mássalhangzó vagy kettőzött mássalhangzó után. Ilyen esetek pl. a következők is: aprittanyi, segittenyi Répcevidék Nyr. XX. 367 (-ít képző után egyébként is); dölleni Csíkszentdomokos Nyr. XXXII. 277 ; vdrrani, bekelleni, esserá, fórrani Halmágy NyK. XXXI. 386; továbbá: fürdenyi RADVÁNYI : Ipolyszalkai nyelvj. 24; hajlanyi, andalganyi, encselgenyi Heves m. NyF. XVI. 13; érzenyi Nagykanizsa NyF. XLVIII. 17. T után itt-ott kiesett a'hangzó: gyujtni, tőtui, visítni, futni Érmellék Nyr. XXIX. 213; földagasztnyi Szakadat MNyv. VI. 306. Érdekes jelentéselkülönülés történt egyes erdélyi nyelvjárásokban; ahol esseni ,esik (az eső)' főnévi igeneve, esni ,(le)esik' főnévi igeneve (1. Csíkszentdomokos Nyr. XXXII. 277; Nagybacon Nyr. XLV. 110). A feltételes mód -ná, -né jele előtt hasonló változatokat látunk. Hiányzik a hangzó egy mássalhangzó után; pl. afna Érs.-k. II. 428; ballaghna Érdy-k. 294; egetneyek Érs.-k. III. 359; eegnenek Dom.-k. 258; mégha fadna Nagysz.-k. 20; latnaya Péld.-k. I. 111; mofna t Weszpr.-k. I. 2; nerneye Tel.-k. I. 134; zolnanak Érdy-k. 221; twdnaa Érdy-k. 505. Megvan két mássalhangzó után; pl. eyteneye Dom.-k. 254; yelentene Jók.-k. 29 ; veztene Jók.-k. 50. Kódexeink korában rendszerint megvan kettős mássalhangzó után is: állana Corn.-k. 416; Debr.-k. I. 43, 217; Dom.-k. 32; Jók.-k. 13; Érdy-k. 120; Érs.-k. I. 522; Marg.-l. 146; Münch.-k. 16; Péld.-k. III. 84; Tel.-k. I. 61; Virg.-k. 90, 109; Weszpr.-k. I. 82, 102; állanának Corn.-k. 367; Virg.-k. 109; allanayak Szék.-k. I. 12 ; allanal Érs.-k. III. 318 ; befzellene Batthy.-k. 407 ; bezellene Münch.-k. 175 ; bezellene Bécsi-k. I. 82; bezeellenee Csem.-t. 17b.; bezellene Dom.-k. 96, 105, 196; Münch.-k. 137; bezelleneye Corn.-k. 355, 412; bezeellene Érdy-k. 192; Winkl.-k. I. 298; bezellenenec Tel.-k. I. 120; ebeelleneenek Csem.-t. 18a; feddene Debr.-k. V. 561; feddened Péld.-k. I. 14; feddeneyek Dom.-k. 182; feddeneye Corn.-k. 416; Dom.-k. 174; Érs.-k. III. 409; forrana Érdy-k. 429; hallanaiac Tel.-k. I. 184; kellene Dom.-k. 121; Tih.-k. 200; kellenee Tih.-k. 200; predikallana Debr.-k. I. 195; Virg.-k. 104, 166; Tih.-k. 84, 374; predicallana Nagyszv-k. 395;

predycallana Érs.-k. II. 432; zallana Hpry.-k. 2; zallanal Érs.-k. III. 326; zallana Miinch.-k. 134; zallananak Érdy-k. 190; fegellene Marg.-l. 68; Segellene Érs.-k. I. 67: fegelleneye Kulcs.-k. 267; Marg.-l. 116; fzollana