Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. (I.) 321

356 TOLNAI VJLM08 49. MISKOLTZI FERENC: Manuale chirurgicum-jában (1742) magyar műszavakkal fordít egy német sebészi könyvet s műve végén latin­magyar szójegyzéket ad. 50. KOVÁTS JÁNOS PETHŐ krónikájának folytatásában (1742) s a Hadi exercitiumban (1746) sok új, kivált katonai szót alkot: elözet: front, hajóhad, kerekdít, lábazat: puskaagy talpa, szájazat: puskacső nyílása, virdgít: virágoztat. 51. BERTALANFI PÁL jezsuita a Világnak rövid ismerete (1757) című földrajzában szinte erőszakos purizmussal küszöböl ki köny­véből minden deák szót, úgyhogy BOD PÉTER homályossággal vádolja, HORÁNYI ELEK azonban helyesen mutat rá, hogy a szavak újságán és szokatlanságán akadtak fenn olvasói. Tőle való az egyenlítő (PÁRiz-PÁPAinál még: égnek két felé osztó kereke), cseppkő, gyümölcsö­sít, pót: pótlás. Valószínű, hogy BERTALANT műve abba az élénk tankönyvirodalomba tartozik, mely Nagyszombatban VARQYAS ISTVÁN és FALDDI nevéhez fűződik. 52. MARÓTHY GYöRGYnek volt azonban legnagyobb hatása. Arithmetica-ja (1743) volt az első igazi iskolai számtan, mely több kiadásban a XVIII. század legelterjedtebb tankönyvei közétartozott, amint a máig élő szállóige: „Maróthy szerint" is bizonyítja. Magyar könyvet ad a magyar tanuló kezébe. Előszavában beszámol elveiről ós eljárásáról. A deák műszavak magyarítását szükségesnek tartja; utal a rómaiak régi s a németek új példájára. Ha van a köznyelvben alkalmas szó, fölhasználja. „A' hol az addig való magyar szókban nem találtam alkalmatost, új szót is tsináltam egynehányat; bár többen követnének, úgy nem lenne illy szűk és szegény a' magyar nyelv." Amennyire lehet, a latin szó tartalma és alakja után igazodik, tehát gyakran szófordítást végez, nem úgy mint egy századdal előbb MEDGYESI, aki óv ettől. Szóalkotásaiban azonban semmi eről­tetés, mesterkedés nincsen, ezért váltak műszavai közkeletűekké s maradtak meg nagyrészt máig is: összeadás: additio, kivonás: subtractio, sokszorozás: multiplicatio (a mai: szoroz, szorzás), osztás : divisio, maradék; megtartja APÁCAI általmér ö: dia méter szavát, amelyből félszázad múlva átmérő lett; az ő tört száma: fractio, később tört-té rövidült. Sikeres folytatója volt APÁCAI kísérleteinek, előkészítője DUGONICS törekvéseinek. 'Irodalom: BÁRDOS, Nyelvtiszt. 69; — Nyr. XIV, 359. 53. MOLNÁR JÁNOS apát is ideszámítandó, a XVIII. század derekának egyik leglelkesebb tanára, kitől RAJNIS és RÉVAI ösztönt

Next

/
Thumbnails
Contents