Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. (I.) 321

A NYELVÚJÍTÁS 357 vettek a klasszikus prozódiájú verselésre. Erős magyarsága és az iskola szüksége teszi puristává, szándékos és tudatos újítóvá. Ezt hirdetik könyvei: A régi jeles épületek (1760), az első eredeli magyar régiségtan s részben művészettörténet; A természetiekről, vagy előlapja szerint: A Fisikának eleji (1777) és az enciklopédikus tartalmú Magyar Könyv Ház 22 kötete (1783—1804). Célja valamennyiben : a tudományokat magyarrá tenni, magyarul terjeszteni, és népszerűsíteni a kutatások eredményeit. Törhetetlen meggyőződése, hogy mindent ki lehet fejezni magyarul s hogy nem szorulunk idegen nyelvek mankójára (Jel. Ép. előszó). Előadásában FALUDI hatását érezni, de mesterének gondos ízlését el nem éri. Uj szavai és kifejezései természetesek és könnyen maradnak meg az emlékezetben; innen MoLNÁRnak nagy hatása kora nyelvére, főleg az újságíró EivAira és RÁT MÁTYÁsra, a Magyar Hírmondó szerkesztőjére. SÁNDOR ISTVÁN ezt mondja róla (Sokféle VIII, 92): „MOLNÁR kanonok úr s RÁT MÁTYÁS úr valának eddig a szófarngásban nálunk legszerentsésebbek". Az utókorra különösen a természettudományba vágó szavai maradtak meg: ásvány (régi jel.: árok), olvadék, zsiradék, folyadék, düledék, hullám, levegő, növötény (később növevény és növény), hullócsillag, sarkcsillag, vágőmy, tömkeleg; ő adott nevet e kor legfontosabb nyelvi jelenségének : nyelvújítás. Irodalom : PÉCSI ÖDÖN, Molnár János. Szeged 1896; — SZAEVAS G.: Nyr. XVII, 367 ; fizikai szavai: Nyr. XXVI, 252. Viszonya FALUDIÜOZ, RÁTÍIOZ, RÉVAIÜOZ: MNy. VII, 253, XI, 300. 54. Faludi Ferenc és köre. Nem a nyelvújítás, hanem általában az irodalmi nyelv fejlődésében külön hely illeti meg FALUDI.FERENcet. Az ő szerény alakja egyike a mérföldjelző oszlopoknak nyelvünk történetének pályáján. Valamivel idősebb kortársa, MIKES KELEMEN, a régi magyarság, az erdélyi nemes udvari nyelv utolsó, FALUDI az új, á modern szépprózai nyelv első képviselője. Kapcsolata elődeivel, PÁZMÁNYnyal és iskolájával félreismerhetetlen; csakhogy ő az örökséget nemcsak használta és forgatta, mint CSÚZY és BÍRÓ MÁRTON, hanem gyarapította is, fejlesztette s az újabb világ új eszméihez alkalmazta. PÁZMÁNY gondolatvilága az egyház, nyelve a bibliáéval rokon, belőle táplálkozik; FALUDI írásainak tárgya a főúri körök társadalmi szokásai, előadása mellőzi a biblia, az egyházatyák eddigelé megszokott stilisztikáját, s helyébe a jelennek, a világi életnek képeit, hasonlatait, példáit teszi. Az nem lényeges, hogy ő az angol DARELL „dramma"-inak, a spanyol GRÁCIÁN maximái-