Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Ojansuu Henrik. 315

NEKROLÓGOK 315 Népnyelvi kérdéseket tárgyalnak már fentemlített nyelvtani értekezései is. A Nyr. I. kötetében: Tájszók gyűjteménye és néhány ritka szó. A Toldi-komm. kimeríthetetlen. A MNyv. köteteiből kiemeljük a következőket: Retkes, készetlen, kéztől, Vörös Gyurkó, kuksó (L). Calbáj, egérút, télvíz, révén, tudatlanba, kevetál (II), Szőrigó, fakó nyíl (IV.). Öcsém, véresszájú, visszaszí (VI.). Általüt, tuhad (VII.). Üsti (VIII.). Bokázik, negédesség (IX.). Vargabetű, torvad, zánk (X.) Száj gyüre (XI). Ertemre, harmadfű, sete-suta (XII.). Marók, mundér (XIII.). Szólások: Fülét se bojszítja (I.). Egérutat vesz, füstöt vet, főzik a kapcáját, közöli a vágást (II.). Debreceni szeme van. Díjára jut. Köt a dinnye (III.). Fenével etet. Vérszemet néz. Se üstöm, se füstöm (V.). Toronyát, Boronyát (VII.). Megrágta a szíjat (VIII.). Küldött farkas. Szőrén, szálán (IX.). ZLINSZKY ALADÁR. t OJANSUU HENRIK. (1873. VII. 26—1923. I. 18.) Még föl sem ocsúdhattunk a felejthetetlen PAASONEN és KARJALAINEN elhunytán érzett fájdalmas megilletődésünkből, máris újabb gyászeset rendítette meg a finnugor nyelvtudomány művelőit. A finnség névmásait tárgyaló monográfiával szinte egyidejűleg érkezett hozzánk a leverő hír, hogy a nagybecsű mű derült kedélyű szerzője lelkesedéssel, tervvel teli alkotó pályája derekán örökre elnémult. OJANSUU délnyugati Finnországban, Tyrvááben született s 1894-ben került a helsinki egyetemre, ahol a nyelvészet iránt tanúsított érdeklődésével és tehetségével hamarosan kitűnt fiatal tanárának, SETALlnek hallgatói között. Már ebben az időben foglalkozott szülőföldjének és környékének nyelvével s vizsgái letétele után mint a Finn Irodalmi Társaság ösztöndíjasa az egész délnyugati finn nyelvjáráscsoportra kiterjesztette kutatásait. Ennek a körülbelül egy évre terjedő szorgos munkának gyümölcse a Suomen lounaismurteiden áannehistoria két kötete, amelyek közül az első mint doktori értekezés 1901-ben jelent meg s a magánhangzókat tárgyalja, a második pedig két év múlva készült el s a mássalhangzókkal foglalkozik. Ez utóbbi alapján elnyerte OJANSUU a magántanári képesítést, s ezzel megkezdődött közel 20 évig tartó tanító-pályája, mely 1921-ben a Turkuban alapított új finn egyetem katedrájának elnyerésével a kiérdemelt függetlenség és jogos ambíciók nyilt vízébe torkollott. Egész irodalmi munkásságában a jól megalapozott szerencsés kezdet szerves továbbépítését ismerjük föl. A délnyugati nyelvjárás állapotának és történeti előzményeinek tanulmányozása természetes szükségszerűséggel visszavezette a finn irodalmi nyelv megalapítójához (Mikael Agricolan kielesia), a régi finn irodalmi és népnyelvhez (Áánnehistoriallisia lisia suomen murteiden tuntemiseen; Millaista suomea puhutiiin keskiaikana ?) s a középkori elbeszélő népköltészet nyelvtörténeti szempontból is rendkívül becses termékeihez (Lisia Elinan surmarunon historiaan; Piispa Henrikin surmavirren históriád).