Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Értesítő - Zlinszky Aladár: † Lehr Albert. 312

NEKROLÓGOK 313 pedig az 1872-ben megindult Nyelvőr keltette életre, amelynek céljait azonnal a magáéinak is tudta, s SZARVAS GÁBOR és VOLP GYÖRGY mellett ő lett elvi meggyőződésben és harcos modorban harmadik rokonszellemű legfőbb munkása. Itt jelentek meg dolgozatai 1872— 98, amikor, idő közben SIMONYI vévén át a szerkesztést, csakhamar összekülönbözött vele s ezentúl inkább a Budapesti Szemlébe írt, hol GYüLAival jobban meg tudta magát értetni: Folyóirati munkássága azonban 1905-től érte el tetőfokát, amikor SZILY KÁLMÁN vezetése alatt a Magyar Nyelv megindult. Ennek 1919-ig minden évfolyamába adott több-kevesebb cikket úgyhogy a legszorgalmasabb dolgozótársak sorában foglalt helyet. 1924 áprilisában, 80. születése napján a Nyelvtudományi Társaság szép ünnep keretében köszöntötte az agg tudóst. NÉGYESY LÁSZLÓ volt az ünnepi szónok s alapos tanulmányban méltatta munkásságát. LEHR ALBERT működése leginkább mondattani, stilisztikai, nyelvhelyességi kérdésekre terjedt ki. Ezekben nemcsak azért volt korában szinte páratlan, mert e kérdésekkel a nyelvészek általában kevesebbet foglalkoztak, hanem erre képesítette kitűnő magyar nyelvérzéke, a népnyelv alapos és széleskörű ismerete, pompás megfigyelő tehetsége és éles logikája. Tekintélyét emelte még meggyőződésének mindenkori szilárdsága s kemény, harcos hangja, mely a gúny és nyerseség fegyvereit sem vetette meg. Főmunkássága ARANY költészetéhez fűződött. Valamint GYULAI volt ARANY iskolájának esztétikusa, azonképen LEHR volt a nyelvésze. Elete főfeladatának ARANY költői nyelvének magyarázatát tekintette. Mint tanár ezt szolgálta két Toldi-kommentárjával, melyek a Jeles írók Iskolai Tárában jelentek meg; mint tudós a nagy Toldi-kommentárral, amely először 1882-ben, majd második kiadásban 1890-ben jelent meg s amelyhez a Nyelvtudományi Társaság megbízásából TOLNAI VILMOS készített 1917-ben Szómutatót. Ezzel a művével LEHR 1882-ben az akadémiai tagságot, 1886-ban az akadémiai nagyjutalmat is elnyerte. Ezek a kommentárok, főleg a nagy kommentár, messze fölülmúlják magyarázó anyagban azt, amire a költői szöveg megértéséhez szükség van. LEHR többnyire csak alkalmul használja a költői szöveg egy-egy szavát, kifejezését, hogy ahhoz fűzze mondattani, szinonimikai, stilisztikai megfigyeléseinek, fejtegetéseinek sorát. Csakúgy árad belőle ilyenkor a találóbbnál találóbb párhuzamos idézet, népnyelvi adat, finom észrevétel, mély megkülönböztetés, elmés eredetiség. ARANY nyelvének egyéni sajátságai e magyarázatokból nem tűnnek ki; nyelvművészetét LEHR magyarázatai alapján nem lehetne megírni; e jegyzetek sokkal inkább magukban állók és elvi kérdéseket fejtegetők. De mint ilyenek kincsesbányái a szinonimika, nyelvhelyesség, stilisztika, mondattan épületköveinek. Mert LEHR csak köveket hordott, többször ki is faragott, de magát az épületet nem emelte föl. Nem készítette el az Arany-Szótárt sem, melyhez pedig már negyven évvel ezelőtt megkezdte az előmunkálatokat. Még kevésbbé írt szinonimikát, stilisztikát vagy mondattant. LEHR nem a nagy összefoglaló tehetségek közül való; nem rendszerező, filozófus elme. 0 az ötletes, szellemes tudósok sorába tartozik, akiknek valami alkalom kell, hogy elméjüket kivillantsa. De ilyenkor aztán meglep eredetiségével, a távoli össze-