Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Értesítő - Sági István: † Szily Kálmán 309

NEKROLÓGOK an közönség támogatásán alapuló társaságok miatt nem indulhatott olyan nagyarányú fejlődésnek, mint a Természettudományi Társulat, mégis alapítójának fáradhatatlan buzgólkodása által alig egy évtized alatt szellemileg is, anyagilag is annyira megerősödött, hogy jövője teljesen biztosítottnak látszott. A Magyar Nyelv mindjárt megindulása évében egyaránt megnyerte a művelt közönség és a legkiválóbb szakemberek rokonszenvét. A folyóirat kiadása pedig nemcsak hogy anyagi nehézségeket nem okozott a társaságnak, hanem még vagyonhoz is juttatta: 1917-beh a társaság vagyona eléri az 50,000 koronát. Az „átkos esztendő" azonban a magyar kultúra minden tényezőjét, köztük a Nyelvtudományi Társaságot is a megsemmisüléssel határos válságba sodorta. Mikor a következő évek vergődései között csak az állam támogatásával tudta a társaság folyóiratát kiadni, SZILY KÁLMÁN távolabbi célul megint a társadalom megnyerését tűzi ki, de fájó lemondással teszi hozzá: „Én e lelkesítő munkában aligha vehetek már részt, mert amit fiatal koromban elég jól tudtam, ma már nem tudom: nem tudok már lelkesíteni, sőt lelkesedni sem" (MNy. XVI. 2). Visszavonul a felelős vezetéstől, de továbbra is meleg érdeklődéssel figyeli, tanácsaival irányítja a társaság működését mindaddig, míg a halál el nem választja kedves alkotásától. SZILY KÁLMÁN működése a magyar műveltség erősítését, gazdagítását szolgálta. Ennek a szép pályának csak egy kérdésére akarok még néhány adatot felsorolni. Milyen meggyőződés, milyen gondolatvilág ösztönözte nagy tehetséggel megáldott lelkét arra, hogy nem elégedve meg a tudományos kutatás lelket üdítő csendes örömeivel, küzdelmes fáradozással áldozza java idejét és erejét társaságok szervezésére, folyóiratok alapítására és szerkesztésére, tudományos intézmények irányítására ? Lelki világának alakulására kétségtelenül döntő hatással voltak kora nagy gondolkodó államférfiai: SZÉCHENYI, EÖTVÖS. Működését e nagyjaink hatása alatt a tudományról, a műveltségről és ezeknek a nemzeti életre való befolyásáról megalkotott nézetei irányították. Életének főcélja a nemzeti műveltség emelése. Hisz a műveltségnek, a tudás terjedésének nemzetfenntartó erejében. A magyarság életben-maradásának szinte elengedhetetlen föltételét látja abban, hogy csökken-e az a nagy szellemi távolság, amely bennünket nyugati szomszédainktól annyi évszázadon át elválasztott; meg van győződve róla, hogy ha igaznak bizonyulna az a vád, hogy a magyar közönség a természettudományi ismereteket nem kedveli, fajunk halálos ítéletét vonná maga után (1869, Adalékok 3. 1.). Vallja ugyan a tudományos kutatás öncélúságát, de egyúttal éppen a természettudományok körében látja a tudományos eredmények alkalmazásának az életviszonyokat átalakító, sőt az emberek élet- és világfelfogását is erősen befolyásoló hatását (1889, Adalékok 88 sk.). Meggyőződéssel hirdeti KOSSUTH szavait, hogy bár „kétségtelenül fontos az, hogy a választékosabb 'tehetségeknek mód és alkalom szolgáltassék, oly magas röptöt venni a tudomány légkörében, amint csak sasszárnyaik bírhatják ... mégis fontosabb tekintet az általános magyar nemzeti kultúra tekintete... nincsen számunkra jövendő, ha népünk értelmiségét nem emeljük" (1889, Adalékok 110—111). Régi magyar tudósok életének tanúimá-