Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Értesítő - Sági István: † Szily Kálmán 309

NEKROLÓGOK. f SZILY KÁLMÁN. 1838—1924. SZILY KÁLMÁN hat évtizednél hosszabb ideig fáradhatatlan munkása volt a magyar tudományos életnek. Működésének kezdete még az abszolutizmus idejére esik. A kiegyezéstől a világháborúig terjedő félszázad alatt a magyarság jövőjébe vetett erős bizalomtól lelkesítve dolgozik : tudományos kutatásokat végez két tudományban is, folyóiratokat alapít, intézményeket szervez, irányít; buzgalmát mindenütt lendület követi, siker koronázza. Elete végén azonban az <ő erejét is megtöri a nagy nemzeti katasztrófa. Tudományos intézményeink vergődése, pusztulása miatt remegő lélekkel tér meg örök pihenőre. Munkában töltött, tettekben gazdag élete tudományos iránya szerint két szakaszra oszlik. Fiatal korában a természettudományok művelője. Mint a fejlődő József-Műegyetem egyik kiváló tanára a hőtan kérdéseivel foglalkozik. Majd az alkotmányos élettel meginduló kulturális mozgalmak az ő tevékeny szellemét is alkotásokra ösztönzik. Újjászervezi az akkor már húsz év óta a társadalom közönyével s anyagi bajokkal küzdő Természettudományi Társulatot. Megalapítja annak tudományos ismereteket terjesztő folyóiratát, a Természettudományi Közlönyt (1869) s egyrészt páratlan anyagi és szellemi fejlődéshez juttatja vele a társulatot, másrészt pedig az olvasóközönség természettudományi műveltségét emeli. A folyóirat szerkesztésében meg kellett küzdenie a hagyományos, de szinte érthetetlen BuGÁT-féle természettudományi műnyelvvel. S a fiatal természettudós valóban filológiai érzékkel a magyar természettudomány műnyelvének történeti tanulmányozásával jutott a helyes megoldáshoz. Megtisztította ezt a műnyelvet a nyelvújítás szertelenségeitől s így alkalmassá tette arra, hogy az ismereteket szélesebb körben is elterjeszthesse. Ez a maradandó hatású műnyelvi reform mély érdeklődést kelt benne a nyelvtudományi problémák és a velük kapcsolatos filológiai kérdések iránt. Amikor 1889-ben megválik a Műegyetemtől és a M. Tud. Akadémia főtitkára lesz, már lelkes müvelője a magyar nyelvtudománynak. Nyelvtudományi munkásságának tárgya főként a magyar szókészletnek adatokkal igazolható történeti élete. Az egyes szavak történetének kutatásán kívül azonban tanulmányozza, ismerteti, bírálja szótárirodalmunk termékeit, fejtegeti a hozzájuk fűződő kér-