Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Kisebb közlemények - Zsirai Miklós. Higy ’inauris, aurifilia’ 307

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 307 zését szintén csak úgy érthetjük meg, ha feltesszük, hogy a *malazsja -ja végét tévesen birtokos személyragnak érezték s ezért felváltották az a-val. Létra és lajtorja tehát úgy viszonylanak egymáshoz, hogy a legrégibb * lejtra alakból egyfelől e% **? í =- 4 változással létra lett, másfelől pedig hátraható illeszkedéssel lajtra, s ebből lajtora o> lajtorja. Minden más, eddig még nem említett alakváltozat e -ja végű lajtorjá-n alapul. S ezek keletkezésének magyarázata már nem okoz semmi nehézséget. A háromszéki rajtórja és göcseji réturha szókezdő l »- r változás eredménye. Ez utóbbinak, valamint a bereg- és szolnok-dobokamegyei létorja, létarja alaknak é-je a fennebb már említett ai *- á fejlődésből érthető. E létarjá-nak és a kisküküllőmegyei lajtarjá-nak második szótagbeli a ja a királyhágóntúli nyelvjárásterületen szabályos nyíltabbáválás, a göcseji réturha w-ja szórványos zártabbáválás, a háromszéki rajtórja (o: rajtórja) hosszú d-ja (és á-ja) pedig az azonszótagú l, r, j-nek keletibb nyelvjárásainkban szabályos nyújtó hatásának eredménye. A dunántúli lajtorja <» lajtergya (=^ lajtergya) alakok é'-je a lajtorját, lajtorjának, lajtorjától-féle szuffixumos alakokban keletkezett, s ebben az o =*• e változásban az illabiális á-nak a megelőző o-ra gyakorolt, a dunántúli nyelvjárásokat jellem, ő hátraható hasonító hatását kell látnunk. PJ. ugyanott, különösen a nyugati nyelvjárásterületen, bujt'érgyán, derál, d'érázs, clcrgál, kunyerál, majoránna, perányi, perázna, ternác, vérgánya, vesárnap is közönségesek, ragos alakokból való elvonásokként cseda, géíva, p'élva, penyva, verga, pozdergya, s éppen így pl. lajtorgyát >- lajUrgyát: >» lajtergya. A kalotaszegi lajtornya az egész magyar nyelvterületen mindenütt (de mindig csak a szótő belsejében és csak szórványosan) észlelhető r utáni j =- ny változásból származik; olyan eset ez, mint amilyenek pl. sokfelé bornyu, varnyu, sarnyu, pozdornya, epernye, szedernye (MTsz.), pernye (NySz.) Ezzel szemben a dunántúli lajtorgya ~ lajtergya-be\i j =*• gy változás már hangtörvényszerű jelenség, amelynek ott kivétel nélkül minden zönge- vagy zöngés mássalhangzóra következő j alá volt vetve. Vö. pl. ugyanott borgyu, várgyam, nyomgyák, kötélgye, durunggya, dobgyanak, óvgya, stb. (L. erről HORGER: MNyv. XVÍI. 157.) Némileg feltűnő csak a göcseji réíurha alak, mert r utáni j =- h változás tudtommal egyébként egészen szokatlan. HORGER ANTAL. Higy 'inauris, aurifilia'. — Kzt a réges-régen kihalt és elfelejtett magyar szót mindössze a következő öt adatból ismerem : hyg ,íauris' (BesztSzj. 617), hyg ,aurifilia' (uo. 631), hig ,inauris' (SchlSzj. 1182), véuén p ioqianac pltpzétit z liliomokat z higékét z gúrpkét z p menden pltpzétiuél mégékéfeite pmagat ,cssumsitque dextraliola, et lilia, et i n a u r e s, et annulos ; et om-20*