Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Kisebb közlemények - Horger Antal: Létra ~# lajtorja 301

306 KISEBB KÖZLEMÉNYEK -a, -e, hanem -ja, -je alakja is volt, egyesek pl. azt, hogy valaki elszántotta a mezsdé-t, tévesen úgy értettek, hogy az ő saját mezsgyéjét vagy a szomszédjáét szántotta el, s ezért ezt (mivel pl. a kard, kert, rost, rest-féle szavakhoz is -ja, -je alakú birt. személyragot szoktak volt tenni) az ő nyelvszokásuk szerint úgy adták tovább, hogy az illető elszántotta a mezsgyé-t (mai helyesírásunk elvei szerint írva: mezsdjé-t); de már az ő hallgatóik, akik a mezsde tv mezsgye ragos vagy ragtalan alakja felől nem voltak tévedésben, ezt persze nem érezték személyragos alaknak, s ezért nem vontak ugyan el belőle (tévesen) egy új mezsd alakú ragtalan alanyesetet, de lelkükben a régi mezsde alak mellé mégis egy új mezsgye alakváltozat támadt, amely idővel a nyelvterület legnagyobb részén teljesen kiszorította a régi, szabályos mezsde alakot. így keletkeztek nézetem szerint borosta *- borostya, gyerta *r gyertya, kárta =~ kártya, porta =- portya (s ebből portyáz) is. Szl. krcula-böl m. korcsola »«• korcsolya lett, s ennek Dtúl, a Balaton mellékén, kujcsorja, kulcsorgya alakváltozatai is vannak. (Vö. MTsz.) Ezek nyilvánvalóan megelőző *kulcsorja alakra mennek vissza; a kujcsorja alaknak foghang előtti l =- j változása olyan, mint a Sümeg vidékéről ismeretes kujes, Tapujca, indujt, fordujt, mujt, parancsujta, ékerüjte, leüjtem, Bujdizsár, mekhüjnyi, pörüjnyi-i'éleké, a kulcsorgya gy-je pedig a közismert borjú *borgyu-féle dunántúli j s- gy változás eredménye. De korcsolyázói csak úgy támadhatott a rnetathetikus *kulcsorja (*- kujcsorja <» kulcsorgya) alak, ha a korcsolya alakot már előbb tévesen korcsoljá-nak, vagyis 3. szem. birt. személyragos alaknak értelmezték. Az -a vagy -ja szóvéget birt. személyragnak fogták lel, s ezért az újabb nyelvszokásnak megfelelően -ja-y&l helyettesítették. És egyszerűen csak ilyen téves perceptio az oka annak is, hogy a régibb lajtra alak ma már elavult lajtora fejleményének (1. erről fennebb) is támadt lajtorja változata, amely aztán idővel nagy vidéken elterjedt s a köznyelvbe is bejutott. Csattanósan bizonyítja ennek lehetőségét az a körülmény, hogy az etimologikusan-?'a végű pozdorjá-nak a nép nyelvében ellenkezőleg pozdora alakváltozata is támadt (MTsz.). Nyilvánvalóan csak azért, mert r végű szavakhoz (vö. fennebb a pozdor alakot) hol -a, -e, hol meg -ja, -je alakban járul a személyrag. Pl. pitvara a? pitvarja, fuvara o» fuvarja, titkára <» titkárja, címere ~ elmerje, hóhéra <» hóhérja, sora <» sorjában, zsinóra cv zsinórja. Nagyon sok szó az egyik nyelvjárásban -a, -e, a másikban ellenben -ja, -je raggal állapodott meg. Ez az oka annak is, hogy a cser főnév a 3. szem. birt. személyrag hozzátapadásával egyik vidéken csere, a másikon meg cserje alakot öltött. (Vö. EtSz.) S ha meggondoljuk, hogy a lat, malvasia-ból lett malozsa (=»- mazsola) szóna'c egykor *malazsja alakja is volt (vö. malasias trágya; SZARVAS idézi Nyr. XII. 156), akkor az -a végű *malazsa *- malozsa alak keletke-