Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Kisebb közlemények - Horger Antal: Létra ~# lajtorja 301

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 305 Árpád-kor vége felé kivétel nélkül elvesztek, de ugyanilyen alsó nyelvállásúak csak kivételesen, néhány esetben vesztek el; t. i. azokban az esetekben, melyekben a nyelvérzék megtévedett. Pl. beszéd, kolbász, ladik, lapát, polc, szombat, tömlöc, zászló, stb. (Vö. MELICH : MNyv. VI 66 s köv. 1. Középső nyelvállású rövid magánhangzók egyáltalán nem voltak ilyen helyzetben, ilyenek elveszéséről tehát természetesen nem is lehet szó.) Hogy az -a, -e-nek ez a kivételes elveszése nem a tővégi magánhangzók Árpád-kori elveszésével van kapcsolatban, azt bizonyítja az a körülmény, hogy még jóval későbben is veszett el néha egy-egy ilyen -a, -e. Pl. tör. dija =~ m. dija =- díj, lat. plánta ^ m. palánta =*- nyj. palánt, lat casula =*- m. kécéle >•* kecel, kisorosz opacyna '•>- m. apacsina *- apacsin, palozsa .tojás v. üres tojáshéj, melyet a tyúk fészkében hagynak v. bele tesznek, hogy a tyúk oda tojjék' =~ pálos, horv. riza *- m. rizsa *- rizs, olasz piazza, miccia *- ni. piac, mécs. Kemence mellett is van a NySz.-bau egy kemenc alak, és a MTsz.-ban kémen eckalács. A rokolyá-nak a régi Tsz.-ban Tolnából és a Székelyföldről közölt rokoj alakjáról a MTsz. azt mondja, hogy kétségkívül sajtóhiba e. h.: rokoja. Magam is lehetőnek tartom, hogy ez csak sajtóhiba, de az előbbiek után már nem merném ezt kétségkívül valónak mondani. És hogy az a, -e valóban azért veszett el ilyen esetekben, mert tévesen bár, de birt. személyragnak érezték, azt az a körülmény bizonyítja, hogy nemcsak -a, -e hanem -ja, -je is marad el néha egyes szavak végéről. Egészen bizonyosan ilyen esetek: pozdorja •>- pozdor ,a felolvasztott viaszk maradéka, piszokja' (MNyv. IX. 383), lat. interessé =~ interes, és újabban recepisse =- recepisz (vö. Nyr. XLV. 132). Talán ilyen eredetű a ,bástya' jelentésű (csak egyszer előforduló) régi bást is (EtSz.) és lehetséges, hogy eper, szeder is ilyenmódoi lett a korábbi eperje, szederje alakból, ámbár ezek másként is magyarázhatók. Akár hozzátoldódott a szóhoz, akár elveszett a végéről az -a, -e (-ja, -je), a változás persze nem ment végbe hirtelen, hanem lassan, fokozatosan terjedt; egy darabig mind a régi, mind az új alak egyformán volt használatos, míg végre vagy az új, vagy a régi diadalmaskodott, s akkor a másik alak elavult. Vannak azonban olyan esetek is, hogy az -a, -e (-ja, -je) nélküli új alak nem tud ugyan elterjedni, sőt talán meg sem született, de mégis megmarad valami nyoma annak, hogy a nyelvérzék egykor tévesen 3. szem. birt. személyraggal ellátottnak appercipiálta a szót. Pl. bizonyos, hogy a szl. mezda-imk a magyarban eleinte csak mezsda =~ mezsde alakja volt (vö. OklSz ; a Székelyföldön még ma is csak mezsde, mozsda, muzsda). Hogy a köznyelvben és a legtöbb nyelvjárásban ma mezsgye alakja van, azt nem tudom magamnak másként megmagyarázni, mint úgy, hogy abban a korban, mikor a 3. szem. birt. személyragnak már nemcsak Nyelvtudományi Közlemények XLVI. 20