Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Kisebb közlemények - Horger Antal: Létra ~# lajtorja 301

302 KISEBB KÖZLEMÉNYEK van, de a MTsz. még 31 népnyelvi alakváltozatát gyűjtötte össze, s ezekhez járul még a NySz.-ból is lajtora, rajtola és rajtolya, úgyhogy összesen 36 alakváltozatát ismerjük! De azért — az egy aranyosszéki latira kivételével — valamennyinek teljesen érthető az egymáshoz való viszonya, és valamennyi visszavezethető egyetlen egy alapalakra. A köznyelvi létra és lajtorja alakok eltérő végének kérdését egyelőre figyelmen kívül hagyva, nincs okunk kételkedni abban, hogy MELICH (DLehnw.) helyesen magyarázta e szavunkat az ófn. leitra átvételének. (Tévesen THIENEMANN : „aufdemUmweg tiber slawische Sprachen kani lajtorja (1493 lajtra) aus nhd. leiter*. Die deutsch. Lehnw. 104.) ö mivel a mai ném. leiter ái kettőshangzója helyén az ófn.-ben még ej, hangzott, azért legrégibb magyar alaknak szintén Hejtra (o: leitra) alakot kell feltennünk. A mai köznyelvi létra kétségtelenül e régibb Hejtra alakból való, de úgy látszik nem közvetlenül, mert a mai palóc nyelvjárásokban {rétid, rétlya, rétylya mellett) é hangú rétid >• rétlyd {TM rétlya) alakja is van e szónak. Tudom ugyan, hogy a magyar nyelvészek általában azt tanítják, hogy vegyes hangrendű szóban nem fordul elő e és é, de ez még a mai köznyelvre nézve sem teljesen igaz, s még kevésbbé igaz a régi nyelvre nézve. A palóc nyelvterületnek, amely a magánhangzók története tekintetében valamennyi közül a legrégiesebb színezetű, egyes vidékein (különösen Heves, Borsod, Gömör, Nógrád összeszögellése táján) nemcsak rétlya, hanem Jézus, prégyikál, sétál, hóhér is van, és az ilyenek nézetem szerint megőrzött régiségek. E palóc alakok alapján tehát azt hiszem, hogy a legrégibb magyar Hejtra alakból előbb Hétra lett, s ebből csak a XVI. sz. folyamán, a nyílt e-nek általános zártabbá válása korában lett a mai létra alak. A legrégibb palóc *rétlá alakból is ekkor lett rétid, s ebből még később, az é-nek egy kisebb területen való kettőshangzóvá válásával *riétld (vö. riétlya, MTsz. A régi Tsz. még ei kettős hangzós palóc rejtya alakot is közöl, de ez aligha van helyesen megfigyelve). Az r kezdetű palóc alakváltozatok természetesen az / és r helycseréjével keletkeztek, a mai ly hangúak {rétlya, rétlya, rétlyd, riétlya) későbbi l^ ly változás eredményei, és legújabban ly^j változással *rét-ja helyett rétya {corejtya?) is keletkezett. Van ezeken kívül ugyanott még rétylya alak is. Csak egyszer van ugyan közölve (vö. MTsz.), de ez úgy látszik helyes megfigyelés, és a valóságos palóc kiejtésnek a ily jelzésűeknél pontosabb jelzése, mert BERZE NAGY JÁNOS llevesmegyei népmeséiben is (v|. Népk. Gyűjt. IX.) találunk csetylyik-botylyik jelzést (56; és éppen így pl. válogatynyi 80, jutynyi 174, tudatynyi 204, stb.) Sajátságos, hogy az előbb említett rétya Nógrádon kívül még a baranyamegyei Ormányságban is előfordul. E közlésnek